Igazából nem vagyok az, de mégis egy picit. Képeket keresgélek, most épp a pozitív gondolkodás címszónál tartok, és láss csodát..! Mosolygok!!! (Na jó, nem a legőszintébben, de valamennyire már igen....)
...egy ilyen tanfolyam nekem is jól jönne...viszont azt meg kell mondanom, hogy amikor először ránéztem a képre, megkérdeztem magamtól azt, hogy "Ezek miért egy vigyorgó fejet raktak ki ebből?!"
Hát, akkor én nem pozitív vagyok azthiszem..., csak simán perverz.
Először is annyit szeretnék mondani, hogy isteni hétvégém volt. Köszönöm szépen Rita!!(LL)
...és hogy a cím mire utal? A hangulatomra.Kell valaki, aki figyel rám. Ő kell. Szükségem van rá.Szeretem.Akarom.Hiányzik.Imádom.
Egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy azon gondolkozom, hogy a nyakába akarok ugrani, és meg akarom csókolni-a folyosó közepén. Rengeteget fantáziálok arról, milyen lehet hozzábújni, megcsókolni; milyen lenne vele az utcán kézenfogva sétálni, csókolózni, a karjaiban lenni, vagy épp sz....ni. Egy számomra teljesen ismeretlen fiúról álmodozom. Nem bírom tovább. Tudom, ezt már sokszor írtam, és mindig komolyan is gondoltam, és mindig túl is éltem.
De most egy olyan szintre léptem, ahonnan-úgy érzem- az egyetlen felfele vezető úton csak akkor tudok elindulni, ha az álmaim-ábrándjaim,stb- valóra válnak. És tudom, hogy ezekből az álmokból sosem lesz valóság, mert nem vagyok képes felemelni az icike-picike popsimat, és elindulni azért, hogy megpróbáljam megvalósítani őket.