Azt hiszem, a barátságunkat ma este sikerült újabb szintre emelni. Eddig el kellett mennem vele bulizni ahhoz, hogy utána hajnalban sírdogáljak, hogy megint le lettem ejtve, és hogy milyen naiv vagyok, hogy mindig bedőlök neki.

Na, valahogy így indult a mai estém is. Hetekkel előre megbeszélt buli, amit már akkor le akartam mondani, amikor megígértem, hogy megyünk. Aztán elkezdtem várni…nagyon várni. Egy hétig teljesen be voltam zsongva, hogy én a hétvégén bulizni megyek ITTHON, az itthoni gimis barátnőmmel. Ja….. Dolgozik, nembaj, megoldjuk, megvárom, mint mindig, ez sosem baj- illetve, ez a legkisebb baj. 10 körül hív, nem fog időben végezni, de éjfélre itt van nálam. Éjfélkor ír, elkészült, 10 perc és megérkezik, majd eltűnik 20 percre, kér újabb 10 percet, aztán 15 perc múlva megint tizet, utána már csak ötöt. Én várok, teljes sminkben, csiniben, várom a 10-20-30 perc ellenére, egy darabig töretlen, majd lassan lankadó lelkesedéssel. Végül egy óra előtt néhány perccel jelzem, szívesen lefeküdnék, és akkor tegye a dolgát, nem erőszak a disznótor, bár ő ígértette meg, hogy ma bulizni megyünk. Nyilván megint én mondom le, ezt majd egyszer még a fejemhez fogja vágni.

Mint ahogy azt is megkaptam, miért nem érek rá vizsgaidőszakban bulizni, hiszen neki is van rá ideje! Csak azt felejti el, hogy ő egy kétéves turisztikai képzésre jár, míg én a jogi egyetemen csücsülök. Szerencsére, egy cseppet sem kell többet tanulnom, mint neki, ugyebár.

Pedig már elhittem, hogy pálfordult, és normális lesz, és tényleg érdeklem, nem csak azért kellek neki, hogy legyen valaki, akit bulizni lehet rángatni, ha dugni akar. Meg hát, a héten úgy is csinált, mint akit tényleg érdekel, mi van velem-írt egy üzenetet, hogy szóljak hogy sikerült a zh, én meg alig tudtam összekaparni az államat a  padlóról, hogy jééé, ő erre emlékszik, hogy nekem zh lesz? meg arra is, hogy 1000 (nem elírás, tényleg ezer) oldalból? akkor biztosan figyel rám, és fontos vagyok, négy év után elértünk ide is.

Az ide ott van, hogy zokogok az ágyamban, és nem tudom, mikor tanulom már meg őt kizárni az életemből, hogy melyik lesz az a pofon, ami után nem fogok önként a következőért hajolni.