Azt hiszem, a barátságunkat ma este sikerült újabb szintre emelni. Eddig el kellett mennem vele bulizni ahhoz, hogy utána hajnalban sírdogáljak, hogy megint le lettem ejtve, és hogy milyen naiv vagyok, hogy mindig bedőlök neki.

Na, valahogy így indult a mai estém is. Hetekkel előre megbeszélt buli, amit már akkor le akartam mondani, amikor megígértem, hogy megyünk. Aztán elkezdtem várni…nagyon várni. Egy hétig teljesen be voltam zsongva, hogy én a hétvégén bulizni megyek ITTHON, az itthoni gimis barátnőmmel. Ja….. Dolgozik, nembaj, megoldjuk, megvárom, mint mindig, ez sosem baj- illetve, ez a legkisebb baj. 10 körül hív, nem fog időben végezni, de éjfélre itt van nálam. Éjfélkor ír, elkészült, 10 perc és megérkezik, majd eltűnik 20 percre, kér újabb 10 percet, aztán 15 perc múlva megint tizet, utána már csak ötöt. Én várok, teljes sminkben, csiniben, várom a 10-20-30 perc ellenére, egy darabig töretlen, majd lassan lankadó lelkesedéssel. Végül egy óra előtt néhány perccel jelzem, szívesen lefeküdnék, és akkor tegye a dolgát, nem erőszak a disznótor, bár ő ígértette meg, hogy ma bulizni megyünk. Nyilván megint én mondom le, ezt majd egyszer még a fejemhez fogja vágni.

Mint ahogy azt is megkaptam, miért nem érek rá vizsgaidőszakban bulizni, hiszen neki is van rá ideje! Csak azt felejti el, hogy ő egy kétéves turisztikai képzésre jár, míg én a jogi egyetemen csücsülök. Szerencsére, egy cseppet sem kell többet tanulnom, mint neki, ugyebár.

Pedig már elhittem, hogy pálfordult, és normális lesz, és tényleg érdeklem, nem csak azért kellek neki, hogy legyen valaki, akit bulizni lehet rángatni, ha dugni akar. Meg hát, a héten úgy is csinált, mint akit tényleg érdekel, mi van velem-írt egy üzenetet, hogy szóljak hogy sikerült a zh, én meg alig tudtam összekaparni az államat a  padlóról, hogy jééé, ő erre emlékszik, hogy nekem zh lesz? meg arra is, hogy 1000 (nem elírás, tényleg ezer) oldalból? akkor biztosan figyel rám, és fontos vagyok, négy év után elértünk ide is.

Az ide ott van, hogy zokogok az ágyamban, és nem tudom, mikor tanulom már meg őt kizárni az életemből, hogy melyik lesz az a pofon, ami után nem fogok önként a következőért hajolni.

Tuuudtam, hogy nem szabadna készülnöm arra, hogy a hétvégén jön bulizni, és majd kezdhetek vele valamit, mert részegen nem erőssége a hűség. Természetesen, nem hogy részeg nem lesz, bulizni sem jön. Ilyen az én szerencsém. De nem fogok sírni, nem fogok sírni, nem fogok sírni, NEM fogok sírni. Jó buli lesz ez nélküle is. 

Mert az erős nők nem sírnak, hanem vodkázni mennek. És mi erős nők vagyunk...VODKALOVE. 

 közelebb a 4,5-höz, mint a 4-hez

Ki kellene írnom magamról....de igazából nincs is mit írnom....csak címszavak, megint. Buli, 13, sírás. Tudja ki vagyok. Néz rám, mosolyog, és a mosolyától elolvadok. Nekem ő volt az utolsó reményem, rajta kívül nincs más, akivel el tudnám képzelni, akivel szeretném, ha lenne valami. ...Dehát már ő sincs! Sőt, sose volt. ~3óra 15 perc. Vajon látlak még??

Felejtsd el a valóságot. Csukd be a szemed. Gondolj arra, mit éreztél, mielőtt először megcsókolt, vagy először hozzád ért. Mielőtt közel kerültetek volna, te már ismerted a mosolyát, tudtad a szeme színét, és hogy mindig isteni illata van. És mikor végre rád nézett, egy hétig is bámultad volna, de semmi sem volt olyan, mint mikor először megérintett. Olyan volt, mintha csak ketten léteznétek, és csak gondolni sem tudtál arra, hogy valaha el kell válnod tőle. (Kínos c. film)

13, én még mindig imádlak.

Mindent elrontottam egyébként. Ha nincs az a csók...akkor nincs semmi, akkor csak szeretem, akkor azért nem tudtam volna levenni tegnap róla a szemem - akkor tegnap nem gondolkoztam volna el azon, hogy szálanként tépem ki a hajam. Azt hittem túl vagyok rajta, hogy nem fog tudni többé bántani...hogy nem fogom többé szeretni, ergo nem fogok többet sírni miatta...és HELLO, vasárnap reggel 10:43 van, és bőgve ülök a laptop előtt, egy olyan fiú miatt, aki...hát, végül is rohadtul nem érdemli meg. De én szeretem, a mosolya, a haja, a szeme, a teste, az illata, a csókja, mindene.......és nem tudom, hogy látom-e még. Esélyes, hogy ebben az életben már nem. De az nem lehet, hogy megint ennyi volt. Pedig ez van. Egy hónap múlva a világ másik felén lesz, és nem látok esélyt arra, hogy ide bármikor is visszajöjjön. És megint úgy lett vége, hogy el sem kezdődött. Megint, megint, megint. 

Nem tudom felfogni, hogy 99%-ig biztos, hogy ma negyed négy körül láttam utoljára. Nem is akarom. Annyival jobb lett volna, ha 13-a lett volna az utolsó! Akkor még gyűlöltem, és rosszul voltam tőle. De hiába mondogattam, hogy nem néz ki jól, hogy nem értem, mi tetszett benne....az éjjel megértettem. Az a mosoly; és nem csak a mosolya. Az egész lénye.

Szeretem.

Hajnalba láttam egy képet facebookon: "A végén minden jó lesz. Ha még nem jó, akkor még nincs vége". Ugyanmár, kérem szépen, ez egy vicc. De szeretném, ha igaz lenne. Akkor tudnám, hogy még dolgunk van egymással. De ez most nem jó, és vége van.....happy end, merre vagy????

Számosszor rajtakaptam magam, hogy (...) nézem, bámulom, csaknem beiszom szememmel, mintha most kellene retinámra égetnem, mindörökre megjegyeznem őt. Most, mielőtt elveszítem. (Vavyan Fable)

 

....én itt leszek. És várni fogok rád. Örökre. Vagy legalábbis, sokáig.

Nem úgy tűnt, nem úgy volt tervezve, hogy szombat este buliban fogok kilyukadni. Még 10-kor sem, pedig akkor indultam el itthonról Tündérrel, sörözni. Aztán fél 1 magasságában megbeszéltük, hogy akkor menjünk,  közben bókoltak is, bár azt, hogy szép a hangom meg szép nagy melleim vannak, még senki nem mondta, de egyszer ezt is hallani kell. Végül odavarázsolódott idegesítő meg két haverja - nem mellesleg idegesítőnek lassan új nevet kell találnom, már nem idegesítő........

Kikötöttünk hát a discoban, a harmadik ember, aki szembejött velem múlt volt mosolygva, aztán utána táncoltunk egymás mellett úgy, hogy a karunk összeért...és rá kellett arra jönnöm, hogy az érzés még messze nem múlt el. De annyira már meg sem viselt. Tény, hogy elolvadtam.

Orosz.....hát, meglátjuk, hogy ebből mi lesz, a hétvégén semmi nem volt, körülbelül 5 perc hiányzott ahhoz, hogy legyen, de azt nem kapta meg. De bejelölt, talán emlékszik, majd meglátjuk.

13......azt hittem rosszabbul vagyok tőle, mármint fájdalmasabb lesz, de nem. Tegnap komolyan elgondolkoztam azon, hogy nekem mi is tetszett benne, miért érdekelt. Nem hiányzott szombaton, most sem hiányzik. Talán nem is volt akkora hazugság, hogy nem érdekel.

Múlt...aki annyira nem is múlt, de nem is jelen. Kell, de nem sírok már rajta, a délelőttöt egy képén való röhögéssel töltöttem. Nem is fogok már rajta sírni. Ha lesz esély, talán megpróbálkozok vele, de ha nem akkor sem lesz baj.

"Ha az ember benn áll egy völgyben, akkor a völgyet nem tudja felülről látni, de ha elindul, akkor felfelé haladva már más a rálátása arra a völgyre, amit elhagyott. Nem mást lát, csak másként lát. Olyat is meglát, amit a völgyből nem vehetett észre. A kaptatón felfelé már fontosabbnak látszik a csúcs, az ég, ami nem azt jelenti, hogy az ember cserbenhagyná a völgyet, hanem csupán azt, hogy jelentősen kitágul számára a látóhatár. "  Jókai Anna

13, hogy is mondjam, (mióta van) olyan volt nekem, mint egy utolsó lehetőség. Igazából ő volt a reményem- a boldogságra, a szerelemre. Az utolsó reményem.

De mi van akkor, ha az utolsó reményed egy paraszt?!

Nem tűnt annak. Nem tűnt ilyennek...nem tűnt olyannak, amilyen. Persze Tündér mondta, hogy pofátlan, de részben nem hittem neki, részben ez túllépi a pofátlanságot, nem is kicsit.

És, hogy mi történt? Hát, nézzük szépen sorjában az elmúlt 24 órát:

Szombat reggel, instagram, haverom képe, ma party lesz, szülinapoznak, esélyes, hogy 13 is itt lesz.

Szombat este fél8 körül kiderül, 13 tényleg jön ma

Szombat este, 9, Tündérrel sétálunk alapozni, 13 megy házibuliba, látjuk

Szombat este, fél 12, megjön 13, én a józansághoz már nem vagyok túl közel

Szombat este, 12, indulás partyzni lányokkal. A disco felé Tündér beavatja Szöszit (osztyálytársnőm, mostmár lehet, barát is??!) a 13-sztorimba, ennek kezdetben nem túlságosan örültem, de nincs mit tenni. Bízok Tündérben, ő bízik Szösziben, nem lesz baj.

Vasárnap, kb 1 körül kimegyünk cigizni, 13 is ott van, Tündér hülyéskedik vele, Szöszi elejt pár furcsa mondatot, átfut az agyamon az, hogy fogalmam sincs, kinek higyjek. Mindenki mindenkiről mindent mond, de kinek van igaza???? Ezt sosem fogom megtudni.

Vasárnap, még mindig kb 1 óra, még mindig kint vagyunk, odakeveredek 13 mellé, és igen!, végre...Tündér bemutat minket egymásnak, madarat lehetne velem fogatni. Bemennek a kisterembe, nem sokkal később Szöszivel megyünk mi is. 13 háttal áll nekem, de megfordul, és RÁM mosolyog. Visszagondolva, csoda, hogy nem úgy kellett felmosnia Szöszinek.

Rohangálunk fel-le, aztán egyszercsak bekeveredünk Szöszivel megint a kisterembe....Szöszinek addigra már szereintem elege lett magatehetetlen olvadozásomból, szóval (bár időt nem tudok) elkezdtünk táncolni, aztán egyszercsak...13131313131313131313131313131313.

Hatalmas boldogságom azonban nem tartott sokáig. Megyünk ki, 13+kk, eléggé egymásba vannak merülve. Próbálok nem összetörni, akkor és ott Szöszi jobban kiakadt mint én, komolyan azt hittem, hogy minimum felpofozza......Összetört minden. Most tényleg vége, vége mindennek, én soha többet ebben a rohadt városban egy hímre sem nézek rá.

....és az a legrosszabb, hogy képtelen vagyok sírni, pedig érzem, hogy kellene. De ahányszor megjelenik a gombóc a torkomban, vagy lecsukom a szemem, érzem az illatát, előjönnek  az érzések, a szeme, az arca, minden.

Össze kell kaparnom magam. Felkészülök az általam elképzelhető legrosszabbra, -ami azért általában 3-szor rosszabb a tényleges legrosszabb eshetőségnél- így talán a holnapot túlélem. Ma belemerülök a földrajz és a töri rejtelmeibe, este meg jól kisírom magam lelkisegélynek. A héten meg újra elkezdek edzeni, és akkor talán sikerül kimásznom ebből a gödörből is.

Igen, te! Mindig te vagy az első, te vagy akit szeretnek, akivel beszélnek.....már-már belehalnál abba, ha ez nem így lenne ugye LB? Elegem van tudod?????? Van egy Reményem, tudod, hogy mit jelent nekem és miért is jelenti azt amit..de el kell venned ugye? Én meg majd hallgathatom, hogy jóban vagytok, aminek örülnöm kellene. Hát hogy örüljek neki? ÉN akarok jóban lenni vele! Rá van szükségem, NEM arra, hogy TE jóban legyél vele!! De mindig csak te és te és te és te........hát tudod mit ebből elegem van. Nem igaz, hogy nekem nem lehet valakim, aki csak az enyém. Nem igaz, hogy te mindig ott vagy, és intézkedsz és beleszólsz, és elveszel...aztán úgy állítod be, mintha nekem jó lenne amit csinálsz. Pedig nem az!!!!! Enyhén önző vagy, kedves LB. Sőt.... de ezt most nem fogom annyiban hagyni. Remény az enyém, nem a tiéd...ha belehalok is, megkapom amit akarok. 

Nem, nem Remény kell, hanem 13. De gondolkozz már. Legjobb haverok. Remény az utolsó reményem. De te még ezt is elveszed tőlem. Hát perpill eléggé gyűlöllek kedvesem.

"Nincsen reménytelen helyzet, csak reményvesztett ember van. Ez pedig nagyon nagy különbség! Amikor valamelyikünk eljut oda, hogy ez a helyzet most reménytelen, az élet reménytelen, ez a kapcsolat reménytelen, azt kellene inkább mondani: álljunk csak meg, olyan hogy reménytelen, nincs! Reményvesztettség van. Én most reményvesztett vagyok, és az a kérdés, hogy mit is kezdjek ezzel. Így rögtön valamekkora szabadsághoz jutok, míg ha átélem, hogy a helyzet reménytelen, akkor minden cselekvőkészségem alábbhagy. Mert azt tudnunk kell, hogy nagyon sajátos módon a reményvesztett pillanatokban is van még lépés. Nem is egy. Nem is kettő." Pál Ferenc

Szombat. Este party, nem a szokásos bandával, de nem baj. Diszkó. Tánc, nevetés, reménykedés 13-ban. 13 helyett azonban múlt jött velem szembe.Miért csinálja ezt velem? Miért pont most kellett buliznia?? Hiszti, hiszti, hiszti. Jager, majdnem sírás, mégsem múltak el az érzések. Hiszti, hiszti, hiszti. Rámnéz. Látom rajta, hogy tudja, fáj hogy itt van. Belenézek a szemébe, látom, hogy élvezi, hogy bánthat. Szadista állat vagy, de szeretlekszeretlekszeretlek.  

Úgy látszik, becsaphatom magamat, de az alkohol nem csak az igaz szavakat, de az igaz érzéseket is előcsalogatja az emberekből.

Vasárnap. 3 óra alvás. Letargia, sírás, negatív előjelű életkedv. Hiszti,hiszti.

Hétfő. Álmosság, ajándék csoki és kulcstartó és gumicukor (köszi Csajok!). Szünet, menjünk ki. Ijesztő helyzet, LB közli, ez most neki és Manónak is rossz. LÁNYOK MI VAN???!! Válasz: 13 van valakivel. Az a valaki meg 13 egyik barátjával van, hivatalosan. 13 és haverja meg tudnak egymásról. Agy off, bár addig sem volt bekapcsolva. Elme, érzések, racionalitás, minden off. Marad az űr, nem jut el az agyamig a bizarr infó. Nem tudok sírni. Pedig kellene, nagyon.

Mit érzek most? És ki iránt???? Nem tudok semmit, nem tudok sírni, nem tudok többet mondani róla. 

Kell egy idézet ami kifejezi mit érzek. De hogyan keressek rá? Fájdalom, harag, csalódottság önmagamban, letargia, reménytelenség, reményvesztettség, egyedüllét, szomorúság, szerelem, boldogtalanság, önbecsapás, hazugság önmagamnak?