Nem vagyok egyedül, Nóra bejegyzése mégis rólam- és nekem szól. Úgy érzem, elvesztek, elvesztettem valaki, LB-t....nem tudom, mi történt. Pontosabban szólva, azt tudom, hogy bennem mi történt. Talán, ha meg tudnánk beszélni, jobb lenne, de ő csak a saját véleményét látja, hogy Nórát idézzem, él a saját kis beszűkült világában, és nem is akarja az én problémáimat megérteni.
Hogy ezek a problémák mikor kezdődtek? Nem tudom. Talán októberben, amikor megjelent Tündér? Januárban, amikor elkezdtem több időt tölteni Tündérrel? Vagy februárban, amikor megjelent 13, esetleg áprilisban, amikor H? Májusban, amikor idegesítő lett az ismerős?
Lehet, hogy mindent Tündér indított el, de ezért nem tudok rá haragudni, sőt, köszönettel tartozom neki.Hiszen ő az, akit bármikor felhívhatok, meghallgat. Jön akkor is, ha nem hívom, csak látja rajtam, hogy valami baj van - és nem azért, mert közel lakik, vagy mindig otthon van. Azért, mert jobb barát mint LB, mert rá számíthatok...
Nóra bejegyzését olvasva végig LB-re gondoltam.
"Végül is meddig él egy kapcsolat? Házasság vagy barátság - mindegy. (...) Ameddig úton vannak. Amíg még tartanak valahonnét valahová. Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el, amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor véget ért." Popper Péter
Lehet, hogy a mi utunk a végéhez közeledik. Köszönöm neked az elmúlt néhány évet, az emlékeket, az élményeket, azt, hogy bízhattam benned. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy bírom nélküled is. Köszönöm, hogy voltál nekem.
Talán nem gondoltad volna, hogy tudok nélküled is élni. De ígérem, nem foglak többet keresni.
"Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív." Fannie Flagg