Írni kellene. Mert az jó, az segítene, sírnék, kiírnám magamból, és holnap nem egy durcis, világfájdalmas, fáradt, életunt figura lennék; csak fáradt és életunt és rosszkedvű.

Nem tudok írni. Gyűlölöm a szőkéket. Írnom kellene N-nek. Szólnom kellene neki, hogy összetörtem. De nem vagyunk ennyire jóban!?? Még magamnak sem vallottam be, hogy ennyire szeretem a "Szekérnyemet", és szóljak neki, hogy hallod, hazahozott egy szőkét? Aki amúgy vékony, és szőke, és NŐ, és....szóval minden ami nem én vagyok? Nem is tudom, min lepődtem meg már megint. Már hozzászokhattam volna, hogy én senkinek! Nemhogy Neki, egy ooolyan pasinak, akire  ránézni felér egy orgazmussal. na jó ezt nem kellene bevallani, pedig így van, pedig azt hittem csak tetszik, hiszen még nevettem is, amikor azt mondták, belezúgtam! Ja, hogy már az is azért volt, hogy leplezzem tényleg így van. 

És baszogathattok, hogy mert nem tettem érte semmit. Mit tettem volna?  Csináltam Neki sütit, megégettem magam, de vigyorogtam egész nap, hogy "Úristen, én sütök és NEKI és remélem ízleni fog és...". És ti nevettetek rajtam. Nem gondoltam komolyan. Illetve de, nagyon komolyan gondoltam. Csak tudtam, hogy ha töröm magam, és minden szarral átszaladok Hozzá, sem lesz semmi. Nem vagyok én olyan lá/ény akinek ez sikerülni, aki egy olyan pasinak kell, mint Ő. szóval ja.

whisky vagy pálinka, whisky vagy pálinka, whisky vagy pálinka.....vaaaagy, whisky ÉS pálinka. ez lesz a pillanatnyi megoldás.