ITT van a kutya elásva - meg a kimondatlan gondolatok is.

Szóval ha nem kellek neked, ne tátsd a szádat és csorgasd a nyálad, ha meglátsz. Ha kellek....várlak. Még mindig.

Tudom, ne panaszkodjak, te szóltál, hogy tönkreteszel, vagy tönkreteszel, ebből választhatok. Választottam, vállaltam,mindent amit kértél. Eldobtál... és most, még mindig, KELLESZ. 

Ha nem kellek, belenyugszom. De ha véletlenül összefutok veled és a barátnőddel, ne fordulj utánam, kieső szemekkel és tátott szájjal mellőle. Amíg ezt teszed, nem fogom elhinni, hogy nem kellek.

Kellenék....kellettem volna. Tudom, elrontottam, éreztem, érzek, és érezni fogok. Sajnálom.

Sajnálom, hogy elrontottam, hogy szeretlek, hogy gyűlöllek, hogy hosszú idő után te voltál az első,akit megpróbáltam megcsókolni - sajnálom, hogy elfordultál, hogy bíztam benned...hogy elég, ha az autódat látom, vagy a nevedet hallom, és görcsbe áll a gyomrom. Sajnálom, hogy ennyi volt. Sajnálom, hogy hiányzol.

Hiányzik a hangod, az illatod, a szemed, a kezed, a nevetésed, hiányzik a csókod. Ami vagy- vagy legalábbis az, aminek mutattad magad. Átvertél.

Csalódtam- benned is, magamban is.

Minden, amit mondtál vagy tettél, bennem van. Az enyém, és nem adom senkinek. Az én titkom, hogy bántottál, hogy bántasz. Fáj! 5 hónap után is. Mindent elhittem neked.

Emlékszel? Tényleg nem? Vagy csak nem akarsz??! Azt mondtad, tényleg olyan nő vagyok, mint amilyen neked kell. Azt mondtad, belém tudnál szeretni! Hazudtál..... 

Hazudtál????? Akkor most, a nagy szerelmed mellől, miért engem figyelsz?

Nem baj, ha hazudtál. 

"A legokosabb nő is hajlamos hinni a férfimesékben." Közel sem vagyok a legokosabb. Ezért várlak.

Kérlek, gyere