"Néha a sors megvárakoztat, nem kapod meg rögtön, amit a legjobban akarsz. De ha türelmes vagy, és nem adod fel, elnyered a jutalmad." /Karen Hawkins/
Semmi sem véletlen. Az sem, hogy ezt a képet múlt és a barátnője közös képe alatt találtam meg. Nem szabad kétségbe esnem.
Türelem....csak türelmesnek kell lennem, és jönni fog. De addig is, boldog leszek. Felemelem végre a fejemet.
"...És lehet, hogy most kiszakad a szíved a helyéről, de tudod csak most kell átvészelned. Csak ma. Csak holnap. Csak azután. Idővel elfelejted. Idővel jobb lesz, és majd eljön a nap, amikor megérted, hogy miért nem a nem. Hogy jobbat érdemeltél tőle, de nem hittél benne, mert akkor úgy gondoltad ő a legjobb. De tudod az élet mindig mindent jobban tud. És ha egyszer majd visszahozza a múltad, bizony megmutatja, hogy ő tényleg jól döntött és irányította a szálakat, te meg döbbenten bámulhatsz magad elé, mert tényleg.. ha akkor mosolygott volna így rád, te lettél volna a legboldogabb a világon, de ma már nem elég. Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj." Oravecz Nóra
"...Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád. Vavyan Fable
Még egy mosoly, ami felkavar, még egy érzés, amiről már rég azt hitted, hogy nem létezik, hogy senki sem tudja kihozni belőled, de neki sikerül. Aztán meg van, hogy csak jön és megy. Mosolyog, és eltűnik, megölel és ennyi, te meg ott maradsz már megint egyedül, kiábrándultan a hitből, hogy egyszer majd marad, hogy egyszer majd tovább tart. Oravecz Nóra
Minden kérdésére választ kapott, minden félelme lecsillapult, minden kétsége megszűnt. Amit ekkor érzett, nem egyszerű szenvedély volt, hanem horzsoló gyengédség, és olyan erős szerelem, hogy belül beleremegett. Hazatért. Ide tartozott, és végre idetalált. Vele... otthon volt. Lisa Jane Smith
most már tényleg be kell ezt fejeznem.
Hihetetlen, hogy mindig eltalálja, hogy tudja, mire van épp szükségem.
A gödörből úgy tűnik kimásztam...már csak az érzések vannak. Nem szabad ezt éreznem 13 iránt. Ő nem az, akinek gondoltam, de a szombat este még mindig bennem van. Nem tudok szabadulni tőle- az érzéstől....a mosolyától, az illatától, a szemeitől. TŐLE.
Pedig kell, mert ez amin most járok nem egy létező és járható út. Ezt már megint álomvilág, amiben nem élhetek.