Kezdem azt érezni, hogy a múlt név egy nagy hazugság....nem múlt ő még (el).

Egyre többet beszélek egy sráccal a felejtésről, a továbblépésről. Nem lehet minden hazugság amit mondok neki. Mégis, úgy érzem, hogy a hegyi beszéd fele sem igaz...főleg ma.

Múlt héten felkerült egy kép instagramra, akkor még nevettem rajta; de mára átjárt múlt szemeinek sötét bűvölete, vonzalma, vagy akármije...és ma felkerült egy új kép. Tündér mutatta, előle még talán sikerült elrejtenem a fájdalmat, de már nem megy.

A múlt hétvége emléke nem elég ahhoz, hogy elűzze ezt az érzést; és a mai buli lefújva. Teremtődött tehát egy tökéletes éjszaka a sírásra és a depresszióra. 

Holnap megpróbálom magamat összekaparni, ígérem. Aztán elkezdődnek az edzések. Ha minden jól alakul, nem maradok egyedül egész nyáron.  És, végülis, még az orosz projektről sem mondtam le- teljesen. ..ha mást nem, megtanulok oroszul a nyáron..............