A karácsony az egy olyan dolog amit mindenki szeret. Vagy legalábbis szeretnie kell mindenkinek, hiszen ez a hagyomány, ez ömlik a médiából, és mindenhonnan. Vásárolj millió díszt, fényfüzért, virágot, fát, ajándékot, még egy kis fényfüzért, amoda még gyertyát, hogy meghitt legyen, hiszen attól az igazi. Legyen fényes, csillogjon, villogjon, légy boldog, ez a szeretet ünnepe, vigyorogj! Vagy legalább tegyél úgy, mintha minden rendben lenne. 

Tegyél úgy. Attól biztos jobb lesz. 

Kipróbáltuk. Vettünk ajándékot (sokat), fényfüzért, szaloncukrot, csillagszórót, vannak díszek, égnek a gyertyák, lágy karácsonyi zene szól. Nézd, milyen meghitt, idilli. Annak kell lennie, mindenki tudja. Azért sütöttünk főztünk napokon keresztül, vásároltunk, díszítettünk heteken keresztül. 

Meghitt? Persze! Valahol biztosan. Itt? Majd elmeséljük, hogy az volt. Majd elmondjuk, hogy finom volt a vacsora, mindenki boldog volt, örült, és szerette egymást. Könnyek? Az örömtől, természetesen.

Mert így kell lennie, milyen idilli, ezt szívesen hallgatják, ezt felvállaljuk. 

A valóság? Az nem számít.

...a vacsora finom volt.