Még mindig reménykedem, hogy nem, nem b*sztam el, és tényleg az van, amit Ő mond, de....ma legalább már köszönt. "Hello". Igaz, ott volt mellettem C is, aki első a listán, és látszik, hogy kölcsönös a 'szimpátia' köztük. Vigasztalódom azzal, hogy második vagyok. MELLesleg meg valószínűsítem, hogy első.Nem egyszer kaptam már azon, hogy stírölt...pedig legutóbb nem is kivágott felső volt rajtam. De ez múlt szerdán-csütörtökön volt, pénteken se köszönés, se semmi...ma már csak szimplán ránk(rám?) sem nézett, és ez baromira zavar. Ha telóról vagy fb-n, látom, hogy fentvan; de ha gépről bejelentkezem, már nem. Persze, ez lehet véletlen egybeesés is, mire kiérek a szobámból kb 10-szer ki lehet lépni (sőt, utána még vissza is ugyanennyiszer), de hát, ha elhinném, hogy pont akkor megy el, akkor az nem én lennék.

Fel kellene hívnom lelkisegélyt, de mostmár tényleg, ő valahogy ezerszer jobb emberismerő, mint bárki más a közelemben,jó lenne vele megbeszélni ezt-anyuval is beszéltem már róla, de lelkisegéllyel valahogy annyira más...tudom, ő nem az anyám..-; de majd meglátjuk, most egyenlőre talán nem fogok bedepizni ettől. Holnap megyek színházba G-vel meg Cvel, az egy vicces dolognak ígérkezik, majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Azt hiszem, ezek után már mindenki tudja, hogy igen, egy fiúról van szó....ha Rita olvassa, ő még azt is leveheti, hogy melyikről. Ne haragudj, Rita, ezt képtelen vagyok lelkisegéyen kívül bárkinek is elmondani.

"Az élet mindig akkor vág pofon, amikor kezded azt hinni, hogy most végre boldog lehetsz..."