Azt hiszem, a változás egy olyan dolog, amit nem látsz. Na jó. Ezt így egy fogyatékos mondaná. Amire én ki akarok lyukadni: miközben változol, nem vagy tisztában azzal, hogy ez történik veled. Ergo úgy változol, vagy változik benned valami, hogy te azt nem érzed. Aztán egyszer csak hopp! és rájössz:ha csak egy kicsit is, de más ember lettél, mint ami x ideje voltál. És hogy ezt miért írom? Mert átélem. Kívülről-belülről. Egy éve még nem fértem bele akkora nadrágba, mint amekkorát ma vettünk. Pedig nem érzem/éreztem, hogy fogytam, de hihetetlenül jó érzés, hogy ma 10perc alatt két méretben jó nadrágot is találtam abban a boltban, amelyikben nyár elején még körül sem mertem nézni gatya-ügyben. Persze, még mindig kövér vagyok, de már megvannak az álmaim, és TUDOM hogy el fogom őket érni. Ebben is változtam. Már tudom, hogy amit el akarok érni, azt el fogom érni. Mert az egészhez nem kell más, mint egy nagy adag hit. Hinnem kell célomban, és önmagamban. És akkor minden rendben lesz.
Más: sráccal(legyen mondjuk "ego" ) napok óta nem beszélek, őszintén szólva nem is hiányzik, rájöttem, nem tudom magam mellette elképzelni. Pedig már a családom is tud róla (anya, szeretlek), de nem, ez most nem megy nekem. Havernak tök oké, mert azért nem árt "tanulni" egy pár dolgot a fiúkról, de annál többre már nincs szükségem. Igen, megint "beszél" velünk-bár, a beszél az egy erős kifejezés, mert a köszönésnél több nem nagyon megy.Vagy mégis? Nem tudom. Igazából hívott már el, hogy menjünk el suli után valamerre, de az elmaradt, egyszer miatta, egyszer meg csodálatos nagyanyám (az iránta érzett érzelmeim, és az igazság ellenére nem mondom ki, hogy csak "pót"/"fogadott" ) miatt nem tudtam elmenni vele. ...majd meglátjuk, mi lesz szünet után.
Apropó; a szünet tökéletessé tételéhez egy-két tipp: egy csomó házi+ínhüvelygyulladás+torokgyulladás. Higyjétek el, ennél csodálatosabb szünetem még nem volt! De ennek ellenére sincs rossz kedvem (ma semmiképp). Célok kitűzve, mosoly rögzítve.