tudom, hogy van egy szó,ami kifejezi azt az érzést, amit akkor érzel, amikor rájössz arra, hogy elvesztetted a legjobb barátnődet. ja, bocs, olyan szó nincs. ez több, mint szomorúság, de nem depresszió. majdnem szétszed az érzés ott, belül, de aztán mégiscsak tudsz mosolyogni, szívből. majd' belehalsz a hiányba, de aztán rájössz, hogy annyira nem is hiányzik. illetve: de, nagyon hiányzik, de tudod, hogy teljesen megbízni már úgysem tudnál benne. váratlanul ér az egész, majd rájössz: több, mint egy hónapja nem beszél veled normálisan, alig vagytok együtt. azt mondod, leszarod, de azért mégiscsak érdekel. bánt a dolog, mert hiába tudod, hogy jobb (és szebb is:D) vagy annál a másiknál, mégiscsak ki lettél dobva, mint egy elhasznált lábtörlő. és amikor egy elhasznált, kidobott lábtörlőhöz hasonlítod magad, rájössz, hogy te tényleg több vagy. és hogy hiába lenne szükséged valakire, aki végighallgat, tudod, hogy ha így itt tudott hagyni, akkor sosem voltál neki több egy rongynál.
és akkor akadsz ki. elkezdesz könnyezni, és utálod magad. mert nem tudod, hogy lehettél ennyire balf*sz. a legféltetteb titkaidat mondad el valakinek, akinek te senki sem voltál. tudod, hogy szükséged lenne arra, hogy sírj egyet. de azt is tudod, hogy nem adod meg neki azt az örömöt, hogy sírj utána.neki sem hiányzol. akkor neked miért hiányozna? ezen a ponton egy részed azt üvölti: "mert a legjobb barátnőd!" de elnyomod ezt a részt.mert tudod, hogy van még pár fantasztikus barátod, akikkel vár még rengeteg nevetés; és vannak fantasztikus álmaid, amiket meg fogsz valósítani.
https://www.youtube.com/watch?v=avYxiIRG4xQ