Hok is hagytam abba, amikor legutóbb írtam? Ja, igen, ott, hogy az egy másik világ volt még. Azóta rendbe jött meg megváltozott jópár dolog, de most úgy érzem, oké minden. Kibékültem Ritával, elmondtam neki egót is. Kiderült, hogy tudta, hogy tetszik, de azt várta, hogy elmondjam neki. Apropó, egó. Vicces vele a helyzet, mert szünet előtt beszéltem vele egyszer, utána nem jelentkezett egészen keddig. Persze üzengetett C-vel, hogy mi bajom van vele, meg stb, ezen jól fel is húztam magam, mert amikor mellettem áll, nem ismer meg, utána meg C-vel játszatja a postást. Hétfőn rámírt facen, hogy menjek vele szerdán billiárdozni, aztán kedden ebédszünetben feljött a mi folyosónkra, akkor hisztiztem neki egy "kicsit". Fájt a szívem, hogy így kell vele viselkednem, de a másik lehetőség az lett volna, hogy a nyakába ugrok, azt meg azért az eszem nem engedte. (Hozzátettem, ez a pár hét alatt elég közel kerültek egymáshoz C-vel, és ez nekem nagyon-nagyon fájt) A délutánt sikeresen végigbőgtem. Annyira szerencsétlennek, tehetetlennek és vesztesnek éreztem magam, hogy nem tudtam mást tenni. Este, amikor már fizikálisan is kijött rajtam a lelki problémám, fogtam magam, és ráírtam. 10órára tudta, hogy tetszik.