Hol is hagytam abba, amikor legutóbb írtam? Ja, igen, ott, hogy az egy másik világ volt még. Azóta rendbe jött meg megváltozott jópár dolog, de most úgy érzem, oké minden. Kibékültem Ritával, elmondtam neki egót is. Kiderült, hogy tudta, hogy tetszik, de azt várta, hogy elmondjam neki. Apropó, egó. Vicces vele a helyzet, mert szünet előtt beszéltem vele egyszer, utána nem jelentkezett egészen keddig. Persze üzengetett C-vel, hogy mi bajom van vele, meg stb, ezen jól fel is húztam magam, mert amikor mellettem áll, nem ismer meg, utána meg C-vel játszatja a postást. Hétfőn rámírt facen, hogy menjek vele szerdán billiárdozni, aztán kedden ebédszünetben feljött a mi folyosónkra, akkor hisztiztem neki egy "kicsit". Fájt a szívem, hogy így kell vele viselkednem, de a másik lehetőség az lett volna, hogy a nyakába ugrok, azt meg azért az eszem nem engedte. (Hozzátettem, ez a pár hét alatt elég közel kerültek egymáshoz C-vel, és ez nekem nagyon-nagyon fájt) A délutánt sikeresen végigbőgtem. Annyira szerencsétlennek, tehetetlennek és vesztesnek éreztem magam, hogy nem tudtam mást tenni. Este, amikor már fizikálisan is kijött rajtam a lelki problémám, fogtam magam, és ráírtam. 10órára tudta, hogy tetszik. Nem kimondottan érdekli, úgy veszem észre. Persze rákérdezett arra, hogy szerelmes vagyok-e belé, és nem hitte el, hogy nem, de körülbelül ennyi volt akkor a reakciója. Ezek után félve(? rettegve!) indultam neki a csütörtöknek, nem tudtam, elmondta-e C-nek, vagy bárkinek a kis "vallomásom". Nem is kicsi nyugalom öntött el akkor, amikor reggel G nem úgy fogadott, hogy "hallom, tetszik..."/vagy valami hasonlóval. Teljes nyugi ugye nem lehetett, mert röpi edzés előtt billiárdozni mentünk (C, ego, két osztálytársam meg én), és nem tudtam, mi is lesz most. Billiárd után (ami nem is sült el olyan rosszul: velem játszott egy menetet, utána C-t lepasszolta az egyik srácnak-és szerencsére úgy viselkedett mindkettőnkkel, mintha haverok lennénk) sem nyugodhattam meg, ugyanis kitalálta, hogy jön röpire (és megnézi, milyen béna C). A gyomoridegem ismét újult erővel tört rám, amikor az öltözőből kilépve hallottam, hogy a teremben dumál. Kinézetre sem voltam formában, nagyon tudtam magam áldani a lustaságomért....C rövidebb nadrágban volt mint én!, de a játékomon is nagyon meglátszott, hogy most kellene jól játszanom. A páros feladatoknál Ritával dolgoztam, de valahogy nem sikerült olyan labdát ütnöm neki, amit vissza is tud passzolni. A harmadik túl magas/alacsony/hosszú labdám után csak annyit tátogtam neki, hogy "bocsi". A helyzet csak rosszabb lett, amikor játszottunk. Ego nem velem került egy csapatba (hanem C-vel). Két elveszetett játék után szerencsére befejezhettem(egy a 3.csapat, egy meg egoék ellen), egyik barátnőmmel a tornaterem festését kezdtük el pótolni, ragasztószalaggal-és ez szerencsére kitartott az edzés végéig, így nem kellett már játszanom. Haza C-vel jöttem, nagyon kellett vigyázzak a számra(C blogot vezet ugyanitt, én megtaláltam, szóval már perfekt vagyok belőle), nehogy olyat mondjak, amit nem tudhatok. Este írt ego, hány órám lesz, mehetnék vele billiárdozni. Persze, ma dokihoz mentünk...suli kilőve, délutáni billiárd megbeszélve. Jön C és G is, de nem baj, kibírjuk. Ezek után kérdés: Na, akkor megyek-e a náluk esedékes buliba. Felajánlotta, aludhatok náluk.(Délután is emlegette már ezt a bulit, közölte, menjek, megmutatja a házukat és az ágyát. Ezt úgy mondta el vagy háromszor, hogy C is hallotta, sőt, egyszer még azt is hozzátette, hogy C-vel "szakít". Nem örültem a fejemnek, egy kicsit sem.) " de tényleg szívesen látunk. aludj itt. na, gyere!". Mit tesz ilyenkor a kissé nagyon elmebeteg leány? Sikítva körbetáncolja a lakást. Aztán, amikor megjön édesanyja, elmondja neki, mit ajánlott neki ego. Nem tudja lelombozni az, hogy édesanyja csak úgy engedi el, hogy hozza-viszi...hisz ego akkor is kifejezte, hogy mit akar vele!! Aztán, a hülyéje maga ellen dolgozik. Megpróbálja elhitetni egóval, hogy tetszik C-nek. Szerencsémre nem hitte el, még ma sem, pedig elég sokat magyaráztam neki, hogy "de igen, tetszel C-nek..". Remélem, nem is fogja. Persze, nem könnyű C-vel versengeni. Egyrészt, mert a barátnőm, másrészt, mert valószínűsítem, hogy C tetszik neki (hm...MELLesleg azt hiszem, én jobban megfogtam), harmadrészt pedig C úgy kiöltözik, és annyira játsza magát, hogy szörnyű.

11.23.: Szóval, ma is voltam vele. Úgy volt, hogy G+C is jön, de lemondták...C-nek nem tetszik, hogy ego megint foglalkozik velem is.Megint. Érdekes délutánra sikeredett. Megbeszéltük, hogy hol, mikor találkozunk, késett 7percet. Amikor megjött, teljes jókedvvel elvonult mellettem. Finoman köhintettem egyet, „hú, szia. Mindjárt jövök”. Futott még három kört a suliban, időközben rám bízta a kabátját. Na, akkor elemi erővel tört rám az, hogy érezni akarom az illatát, de kicsit furán jött volna ki, ha a fél suli előtt elkezdem szagolgatni. Pláne, hogy osztálytársaim is voltak ott. Miközben mentünk át a billiárdasztalhoz (kettesben), megint előkerült az a bizonyos buli, meg az ágya, sőt, még a férfiak egyik bizonyos testrésze is. Mire odaértünk, az asztalt elfoglalták, lecsücsültünk, na és akkor szóba került az a bizonyos dolog, hogy tetszik nekem. „És neked milyen fiúk tetszenek?” Hirtelen válaszolni sem tudtam, ami persze ezt eredményezte: „Az olyanok, mint én, mi?!” Ezek után átvonultunk a suli tornatermébe („elborítjuk a matracot, és hempergünk egyet!!”), ahol elbaromkodtak az osztálytásam-haverjával (nevezzük talán Matyinak) a gyűrűn. Matyinak izomláza van, egonak meg sebes a tenyere. Engem is fel akart emelni, de én Isten barma nem mentem bele.(A második baromság elkövetve. Az első az volt, hogy ismételten elkezdtem neki magyarázni, hogy tetszik C-nek). Megjelent SZ-is a tesitermeben, odamentem hozzá. „Te mit keresel itt ezekkel?” Hát mondom, ha azt mondod, hogy nem néz ki jól, megfolytalak. „Smárold le!” Köszi a jó tanácsot SZ! …ego azt hiszem, hallotta. A maradék tíz percben nem nagyon történt semmi említésre méltó. Végülis az egész délután nem volt kimondottan említésre méltó. Nem is pörgetett fel annyira, mint szokott, de hát ilyennek is kell lennie. Egyedül voltam lány, ennek örülök.

11.28.: Az elmúlt napok elég érdekesen sikerültek. Hétfőn ego azt mondta, jobb fej vagyok, mint C.(Összerúgták a port, miután csütörtökön C piszkálgatta egot). Mindemellett megint hívott a 8-i buliba, és szalagavatóra-ahol, mint mondta, fel fog kérni táncolni. Már, ha megyek. Mert ez nagyon nem biztos. Ruhám az nincs rá, oda elegáns cucc kell, az meg nekem nincs (ezt anya a negédens hangon vágta a képembe hétfőn), elvileg C hoz nekem holnapra, hogy felpróbáljam, és akkor abba tudok menni este. Már, ha anya elenged-mert azt nagyon nem akar, úgy érzem. (Utolsó esélyként beszélek Apuval, ő már mondta, hogy ha ego „ennyi helyre hív, akkor miért nem mész vele?”)Utána party lesz, elvileg oda is mehetnék -ego most épp C-t hívta, aki meg hívott engem…-, de hát anya……..meg sem akarja hallani, hogy utalok neki arra, hogy menni szeretnék.. Mondjuk ma ego nem volt velem a legnormálisabb. Reggel köszöntem neki (igen, én, előre…), tőlem kb 10 cm-re állt, rám is nézett, de nem köszönt.Előre. Miután levágtam neki egy jó hangos sziát, odaköszönt, hogy cső-de olyan életkedvvel, és hangszínnel, hogy megbántam azt is, hogy vagyok. A nap további részében észre sem vett, de nem is egyszer volt a közelemben.(Ja, de, észrevett, mert azért nézett rám). Röpin nem játszottam-játszhattam-, a kezem miatt. Igen, még mindig nagyon fáj. Tegnap voltunk fizikoterápián, azt mondta a dokinéni, hogy a röpit, meg a labdajátékokat felejtsem el egy időre- az úszással és az írással egyetemben. Szóval, én számoltam a pontokat, Matyi egyszer csak odaszól: „Járhatsz egóval! (nekünk számolj több pontot!)” Mondom, mit csinálsz??! „Nem akarok járni egóval.” Végül 9meccsből 2-t elvesztett „Matyicsapat”, de nem azért, mert csaltam. (az más kérdés, hogy nem tudom, mikor melyik csapatnak számolunk pontot :D ) Utána C-vel fel a hegyre-úgy néz ki, ez már hagyomány lesz, hogy csütörtökönként együtt jövünk-bár mostanában tök sokat megyünk együtt mindenfelé. Holnap szalagavató, ahova, ha megyek, vele megyek, aztán Punnany Massif koncert is lesz, úgy néz ki, oda is ketten megyünk. Fura, de úgy érzem, ez, hogy egyszerre kell nekünk ugyan az a pasi (ego) összehoz minket.