Ojeee...hello, Barna-korszak again! Nem, nem nem, ez nem olyan lesz.

Ténylegesen itt a tavasz, tombolnak a hormonok és az érzések, egóval vége mindennek, szóval kellett valaki, csak épp nem a megfelelő személyt találtam meg. A héten ráadásul kifejezetten sokat látom Barnát, ami nem kedvez az érzéseimnek- de hát annnnnyira jól néz ki ! Csak tudnám, miért nem találok már magamnak valakit, aki elérhető. (de ezt most nem folytatnám, nem akarok megint hiszti-rohamot kapni) Azt vettem észre, -azon kívül, hogy sokat látom-, hogy ő is rámnéz, ma mondjuk végig is nézett rajtam...bár, épeszű hím nem biztos, hogy kihagyta volna ma a dekoltázsomat, ami valljuk be, jól nézett ki ( éljen a melltartó, ami csak úgy tart, hogy a melleim a nyakamban!), és hát mellesleg, nálam a rózsaszín nadrág sem mindennapos viselet. De mindegy, legalább rámnézett, és végre nem láttam azt a jól ismert undorral kevert közönyt /szánalmat(?) az arcán. Szóval az a helyzet, hogy megérte ez a mai ruhatéma. Sőt, bevállalom az ennél kivágottabbat is (bár, akkor már nem biztos, hogy takarna valamit a felsőm), de akkor tőle is kérek viszonzást, mondjuk csók formájában?! 

Egyébként az izgalom ma a tetőfokára hágott, annyira nem történt semmi kimondottan említésre méltó, hogy az már fáj. Bár, így délután egész jól érzem magam, igazán ráfért már a hangulatomra ez a sunshine. Holnap Ritával délután, és akkor már tényleg nem lesz semmi baj.