Egy hét múlt el, és még nem történt semmi. Illetve, de, történt, szóval menjünk szépen sorban. (ez a bejegyzés a szokottabbnál is naplós lesz)

Vasárnap (04.14).: este veszekedés Ritával("másszak 3 emeletet úgy, hogy abban nekem semmi jó nincs?" -megkértem arra, hogy kísérjen el Barna környékére), egyébként egész nap örömködés, "ÚRISTEN, SZAKÍTOTTAK!!!!"

Hétfő,04.15: nincs első óra, sokáig alvás, új cipő(persze a kelleténél egy számmal kisebb, szóval a nap végére csavarni lehett belőle a véremet), vizsgák(nekem szerencsére nem, de volt kiért izgulni-Barna, SZ, meg egy pár barátnőm), "RITAAAA! ANNYIRA BOLDOG VAGYOK!", szívózás az osztály gyökerével angolon(ennek még lesz folytatása; egyébként csak okosítgattam kicsit a csajt, hogy kezdeményezzen az osztályunk egyik menőgyerekénél-jaja, elméletben megy, hogy mit kellene), úristen, nincs még egy ember, akinek olyan gyilkosan áll az ing, mint neki

Kedd, 04.16: boldogság OFF,lábfájás ON; de legalább tényleg szakítottak. Mellesleg, jó dolog a fél éjszakát végigbőgni. Önbizalom mínusz, kétségbeesés (sose leszünk együtt) plusz végtelen.

Szerda, 04.17.: Végigbőgött éjszaka reloaded, Ritával a változatosság kedvéért veszekedés.

Csütörtök, 04.18: röpi, a nap(hét?!) fénypontja♥.

Péntek , 04.19: legalább menni tudok már. 3 ötös matekból, megérte ez a hét, 4,4 az átlagom, meglesz az az évvégi 5ös*-* . Matektanárom nemes egyszerűséggel megkérdezte, hogy miért vagyok szomorú, ez volt a világ legjobban eső kérdése a hónapban(évben-életben), és erre adtam a legfájdalmasabb választ-"nem vagyok szomorú". Merthogy imádom a matektanáromat, nagyon jó lett volna valaki kívülállónak elmondani,vagy legalábbis felvázolni, hogy mi is a baj; de nem lehetett, ott volt G, aki nem tud az újra előjött érzéseimtől.

---------------------------------------------------------------------------------------------

egyébként, teljesen kétségbe vagyok esve, rettegek attól, hogy megint lesz valakije, de képtelen vagyok nyitni felé, fogalmam sincs, mit kellene csinálnom. Figyelem, mikor van fent chaten, ezek az alkalmak megszaporodtak az elmúlt héten. állandóan azon gondolkozom, vajon kivel beszélhet, ki az, aki nem én vagyok, és óránként 2-3 percet fentvan miatta. Rita és SZ megmaradtak a "szokásos" szerepükben, előbbi a negatív, utóbbi a pozitív dolgokkal bombáz, előbbi "miatt" két éjszakát bőgtem végig, utóbbival most is röhögök. Előbbi közölte, hogy megszállott vagyok-hát, ezt tudtuk, nem mondott újdonságot.

Megszállottan, betegesen vágyom arra, hogy valaki szeressen.