Fenébe az álmaimmal!! Érzelmileg félúton vagyok Mester és Galiba között(na jó, 70%-30%-ra állnak, és hol egyik vezet, hol a másik), de nagyon unom, hogy az éjszaka közepén rendszeresen felébredek, mert a gondolataim nem bírnak magukkal, és Mester szinte minden éjjel "velem van". Amondó vagyok, hogy a családomnak ezekről nem kell tudnia, tekintettel léve arra, hogy anya a gondolkozástól is eltiltana, ha megtudná, hogy miket álmodok, és akkor azt még nem is tudja, hogy kivel-és hogy az a ki mennyi idős. Hm. Azért érdekes, de jó belegondolni abba, hogy mi lenne, ha ténylegesen lenne valami köztem és Mester között. Azt hiszem, élvezném. Talán jobban is, mint Galibával. Ajajj, komolyan el kell gondolkoznom az apakomplexuson, meg a pszichológuson (bár, nekem már lehet, pszichiáter kellene).