Ebben épp az, hogy mostanában összemelegedtem G-vel. Ritával 24/7-ben finoman szólva is öljük egymást, de boldog vagyok. Legalábbis, amikor nem vagyok itthon.

Összetörve-összerakva, könnyáztatta-szárazon, szomorúan de mégis boldogan.. Az antiszociálisnál is antiszociálisabb lettem, már nemhogy a hülyéket, néha még a tulajdon barátnőimet is elküldeném melegebb éghajlatra. Hiányzik egy ölelés, hiányzik, hogy megértsen valaki-hiányzik, hogy valaki kíváncsi legyen rám. Szükségem van arra, hogy valaki mellettem legyen, és szeressen. Belehalok abba, hogy senkinek nem kellek. Egyre többet gondolkozom azon, hogy rá kellene írnom egóra, vagy esetleg az egy évvel ezelőtti srácra, de nem. Egyiket sem akarom igazán. Senkit nem akarok igazán, csak azt, hogy valakinek kelljek, hogy végre valakinek rám legyen szüksége. Hát így vagyok mostanság, állandóan figyelek, érezni akarok, boldogságot, fájdalmat, bármit. Sírni szeretnék megint, de nem tudok, képtelen vagyok egy könnycseppet is ejteni. Persze, magamba beszélem azt, hogy nincs is  baj, hogy nem vagyok szomorú, hogy ez előbb-utóbb úgyis megtörtént volna. Kedvenc kényszerképzetem az, hogy már nem is kell ő nekem, sőt, sosem kellett-hát ekkora baromságokat is ritkán tudok kitalálni, de ha ez az ára annak, hogy délelőttönként mosolyogni tudjak, akkor túl van tárgyalva a téma. És ez az ára, mert egyszerűen NEM szabad rá gondolnom, mert abba beleőrülök. Azt még nem tudom, mi lesz a reakcióm arra, ha látom, az ma (sajnos?!) nem történt meg, elég kattant vagyok ma emiatt is. Viszont az, hogy az emberek 99,999%-a hülyének nézné, ha megmutatnám nekik az exe, meg a jelenlegi ribanca képét, az tuti. Az előző legalább szép volt. Nem azért mondom ezt, mert én annyira szép vagyok, mert szerintem mondjuk az átlagszint legalját ütöm, de hát ez az aktuális csajszika sincs sokkal magasabban nálam. Örömhír, hogy a beavatott ismerőseim szerint nem lesz hosszú életű a kapcsolatuk- ebben megpróbálok hinni, miközben nézegetem a képeit, és németezek. Ja, mert még az is vissza van. De németben nincs lazsálás, jövőre középfok, aztán emeltfok, aztán emelt érettségi, utána meg germanisztika. És mostmár a boldogság is jöhetne, mielőtt tényleg valami nagy baromságot fogok csinálni magammal.