Nem is zavar már annyira ez a "the end" sztori. Persze, még nincs teljesen vége, mert ma lesz az évzáró, de na. Tervezgettem egy naaagy, depis hangulatú "istenem, vége, meghalok"-bejegyzést, de most mindenhez van hangulatom,csak ahhoz nincs. (Jóó, tudom, ez még megváltozhat, szóval lehet, hogy 8-ra itt lesz)

A péntek elment, röpiztünk, meg úgy leégtem, mint a franc.Mármint, a napon. Most kb 4 színű a hátam, fehér(ahol pénteken takart a póló ill a melltartópánt) nagyon halványan barna(szombaton strandoltam egy picit), eléggé barna (ahol bebarnult a leégés), és vörös(amivel nem tudom, mi lesz). Galiba nem volt-belegondolva annyira nem is zavart, hogy nincs ott...na, nem azt mondom, hogy nem néztem volna meg félmeztelenül, de kibírtam nélküle.

Egyébként ma van SZ szülinapja, vettem neki ajándékot, remélem örülni fog neki..évzáró előtt/után találkozunk, remélem, normálisan tudunk majd picit beszélni.

Galibe, nos, ő most nem érdekel, viszont megpusztulok Mesterért...ajaj, nem lesz ez így jó. Bár, ha ez az ára annak, hogy ne gondoljak Galibára, akkor oké.

Pénteken kerek perec megmondtam egyik osztálytársamnak, hogy a nyáron 10 kg-t fogok fogyni, tehát a terv az megvan. A júliustól féltem a legjobban, hogy nem lesz mit csinálnom, de szerencsre megoldódott, akkor megyünk nyaralni, meg ilyenek. Augusztusban remélem lelkisegélynél tölthetek pár napot....remélem, Mester is a közelben lesz akkor, (Nem, nem fantáziálok egy x korú férfiról..á, nem!) Bár, ha nem lelkisegélynél leszek, akkor nagypapámmal megyek lovazni (Mester reménye ebben a verzióban is él).

És akkor most megyek, és lassan elkezdek készülődni a "nagy befejezésre"... ha Galiba ott lesz, megeszem a kalapom.Ami persze nincs, ergo marad a pénztárcám(amit mostanában fogok venni)/ a bizonyítványom