A hétvégi dilemma szerencsére megoldódott, megyek versenyre Igaz, eléggé izgulok, mert nem lelkisegéllyel, hanem unokatesómmal, és ez furi lesz. Mert lelkisegéllyel megvannak a szokásaink, a kedvenceink, a lovasaink, a beceneveink, a közös élményeink, stb  Ráadásul attól is félek, hogy lelkisegély felhív valamelyik nap, hogy menjek, akkor mit mondok neki? Mindegy, lesz valahogy, igaz, ezen a téren nem igazán vágyom változásra...De Mester ott lesz, látni fogom, remélem jól fog menni, szurkolok neki, és kb ennyi...(ehhj, ha nem akkora lenne a korkülönbség amekkora! ) ...mert unokatsóm nem lovas, neki nem vezethetem le, hogy ezzel a lóval ekkor és ekkor itt volt, és ezt és ezt a számot megnyerte, és egyébént ezen a versenyen is volt, és "képzeld ő az ország egyik legjobb lovasa", és válogatott, és van ilyen nevű lova, és stb. Nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy ne beszéljek róla  Egyébként nagyon csábít a gondoloat, hogy vigyek fényképezőt, és a képébe toljam, hogy "MOSOLYOOGJ! " de az én gépem nem a legjobb, és nincs pofám elkérni C-től a Nikont, szóval valószínű, hogy nem fogok róla képet csinálni (lehet, jobb is, hogy nincs hiper-szuper gépem!??!-rossz belegondolni abba, hogy mit alkotnék vele)

Egyébként ma megyek bulizni, G-t ünnepeljük. Ehhj, de jó lesz  (remélem, az, hogy láttam egót a városban az egyik haverommal, aki jön, nem azt jelenti, hogy ő is...csúnya vagyok, tudom, de az, hogy már semmi érzésem nincs az irányába, nem jelenti azt, hogy van kedvem találkozni vele. )