Még ott, nagyon mélyen is fáj. De akkor sem fogom elővenni. Elég rossz ez így is. Nem vagyok hajlandó feldolgozni. Elfogadni. Elhinni. Ez csak egy nagyon rossz álom.  ez a valóság.

Feladtam, de mégsem. Miért mindig akkor jut eszembe az, hogy halvány jeleket küldjek neki, amikor van valakije? Márpedig együtt vannak, ez már 1000%. Bár, már egy hete "tudom" még mindig nem sikerült feldolgoznom. Igaz, hogy elraktam jó mélyre, és majd előveszem akkor, amikor már nem fog fájni. Addig álomvilágban élek.

A héten eljutottam arra a pontra, hogy inkább nem is akarom látni. Úgyis vele van az aktuális, és így csak még jobban fáj. De aztán megláttam, és függővé váltam, függőbbé, mint amilyen addig voltam. Gyakrabban mutogathatná nekem magát mezben. (mondjuk, meztelen is.)

Nemevés, torna, kövér vagyok és ronda. Képnézegetés, ábrándozás és bőgés. Már csak ennyi megy.

szeretlek.♥

Tudom.

Tudom, hogy tudja.

Tudom, hogy tudják.

Tudom, hogy kitől tudják.

Tudom, hogy tudják, hogy tudjuk.

Tudom, hogy az a valaki tudja, hogy tudom, hogy tőle tudják. 

Tudom, hogy ez a barátságunk tökéletes halála.