már örülni sem lehet, semminek. én csak azért mondtam el neki, mert tényleg örülök. mert 3,5 év után egy rohadt nagy lépcső az, hogy lehet, hogy meg tudnám ismerni az egyik haverját. de neeem, te még ebbe is a faszságot látod, és leszólsz miatta, és kiakadsz. én tényleg örültem neki.....anyaként nem az lenne a "feladatod", hogy együtt örülj velem a sikereimnek????? mert nekem ez a "kurva nagy lépés" minden nagy irónia nélkül egy siker. de látom megint sikerült elérnünk, elérned, hogy az érzéseimről ne beszéljek neked. mert még a boldogságomat is sikerül elbasznod. kössz, anya.....