- de annyira, hogy az már fáj. Barátnőm volt, régebb óta nem beszélünk, csak ő pletykál rólam, azt hiszi, meghat.

Most az egyik hatalmas barátnőjével összebalhéztak, a csaj velem van. Én nem szólok bele, csak ismertetem az emberekkel, akik odajönnek hozzám. A következő párbeszéd zajlik le:

"-Én nem gondoltam volna, hogy XY ilyen...

-Pedig ilyen. Mindig is ilyen volt"

És ezt egyre többször. Most sokan rádöbbennek milyen valójában, de ő hisztizik velem. Azt hiszi, nem merem megvédeni magam, csak a "volt barátnő" mögé bújva/utána merek megszólalni. Szerintem nem esik le neki, hogy hidegen hagy, amit csinál, hogy nem érdekel a hisztije. Ülök a gép előtt, és sírok a röhögéstől, mást nem tudok erre reagálni.

Egyik fülemen be, másikon ki. Majd rugdoshatja megint a padomat órákon, hogy ne tudjak írni, meg kibeszélhet a lányöltözőben és a mosdóban szünetekben. Mert ő körülbelül itt tart értelmileg. Már várom, mikor fog leönteni valamivel, hogy tényleg ne tudjon mélyebbre süllyedni.  :)