Van két ember, aki szörnyen fontos nekem.Persze, több embert is szeretek, de az ő ölelésük, figyelmük, és lényük az, ami (és nem is kimondottan idézőjelesen) életben tart. Gondolom, már rájöttetek, hogy az egyik ember Rita. A másik neve most maradjon titokban, őt csak "SZ"-ként fogom emlegetni. Röviden róla csak annyit szeretnék elmondani, hogy osztályársa Neki, és elég sokat vagyok mostanába szomorú miatta. Ma Ritával beszélgettünk, mikor SZ odakiabált nekem, hogy "Bocsi, most sietnem kell órára, majd beszélünk". Jó, oké, persze, mondtam én, annak ellenére, hogy teli volt könnyel mind a két szemem. Aztán Rita elment, én meg vártam. Vártam SZ-re, és vártam Rá. Ő elment, a barátnőm sehol.Vártam még, ráértem, és az utolsó "óránk" közös lett volna. Aztán lementem a terembe, ahol két másik barátnőm várt, ők is keresték SZ-t, kérdezték tőlem, hogy hol van( tudniillik, egy nyári kirándulás óta nagyon-nagyon jóban lett a két csaj Sz-el), mondtam, hogy nem tudom, stb. Aztán kiderült, hogy a Drága elkéredzkedett "óráról", mondván, hogy plakátot csinál. Jóoké, köszönöm szépen.Egy óránk lenne, mikor többé-kevésbé együtt vagyunk, és tudunk beszélgetni, erre arról is vagy ellóg, vagy elkéredzkedik, ha meg ottvan, akkor az egyik barátnőmmel( hívjuk "G"-nek), hülyéskedik, rám meg sz*rik nagyívbe....ma meg az a nagyon nagy sietése órára abból állt, hogy beszélgetett még vagy 10percet egy csajjal, akit -tudtommal-utál. ...AKKOR IRÁNTAM MIT IS ÉREZHET????!

Szóval igen, ez volt ma.....tudom, hogy ennyire részletesen nem szoktam írni( sőt történeteket sem) de ezt muszály volt. Egyszerűen roncs vagyok érzelmileg. A problémám az tök megszokott...: figyelemhiány LB-k és család részéről, reménytelen szerelem, állandó csicskáztatás itthon...mindez megfűszerezve mindennapos üvöltözéssel és baszogatással...elegem van....

Mit csináljak, hogy egy kicsit rendbejöjjek? Van tippetek?! (Ha igen, légyszi írjátok meg, mert nagyon nem bírom már ezt az egészet.....)