Vége a boldogságnak Igazából már tegnap este óta, csak akkor nem tudtam ideülni. Szóval tegnap írtam egy üzenetet fb-n SZ-nek. Egész du. nem válaszolt, de este láttam, hogy bejelentkezett gépről, gondoltam majd most rámír, beszélgetünk egy jót. -mert az tegnap előtt se sikeredett. Ráírtam, köszönés megvolt.Megkérdeztem tőle, hogy mizu, erre már nem válaszolt.1óra múlva írtam neki, hogy megyek, szia, erre visszaírta, hogy bocsi, pankrációt nézek. Nem az a bajom, hogy pankrációt néz...-hanem hogy közbe a többi "barátnőjével" ráér beszélgetni, meg idézeteket meg sziveket írni neki.- De tegnap nem írtam neki. Gondoltam-ha tényleg olyan fontos vagyok neki, mint ahogy ő azt mondja- majd rámír ő. Hát nem írt. Ma, amikor informatikájuk volt, direkt felmentem, hogy talán majd most...Hát,most se lett belőle. Pedig fent volt. (Nagyon zárójelbe mondanám, hogy Barna is. Eszembe jutott, hogy írok neki, de aztán rájöttem, hogy nem éri meg.Csak méginkább lehúznám magam előtte.) Kiakadtam. Annyiszor mondja, hogy hiányzok neki, meg hogy szeret. Mégis mindig én írok neki, és a legtöbbször suliba is én keresem. Persze, igazából nekem van szükségem rá. Én ragaszkodok hozzá, pont úgy, ahogy a Hercegekhez is. SZ a legjobb barátnőm."Rita pótlék"nak is nevezhetném, mert Ritával megint egyre kevesebbet beszélünk (igaz, neki ottvan egy másik csaj, aki sokkal inkább illik hozzá).Pedig igazából SZ és Rita tűz és víz. Na jó, azért annyira nem, de egyformának sem mondhatók. Ritával rengeteget lelkizünk(pontosabban ő lelkizik velem), SZel meg (állandóan) nevetünk. Már mindketten hozzászoktak a BarnaHerceg-mániámhoz; egyikük sem beszél se rá, se le róla, viszont mindig(nem, nem biztos, hogy mindig) meghallgatnak, szép türelmesen. Persze sokkal többet tudnék egy nap alatt beszélni róla, mint amennyit a két lánynak 1,5év alatt összesen sikerült... Szóval ja. Itt vagyok-ragyogok. Illetve hát itt vagyok.Nem ragyogok.Nincs se jó kedvem, se ragyoghatnékom. Talán ez meg is érthető (????).