Épp kezdtem elhinni, hogy SZ tényleg szeret, és tényleg szüksége van rám, és tényleg... de már semmiben sem vagyok biztos vele kapcsolatban.

Most kezdtem el megtudni, hogy mi történt vele az elmúlt hónapokban, persze mindent úgy kell belőle kihúzni, és még így is csak épphogy valamit mondd. Ennyit arról, hogy megbízik bennem, meg hogy mennyire szeret, meg hogy mennyire jó barátnője vagyok. Ésésés...nekem ő annyira fontos.Nem csak Barna miatt. Amikor vele vagyok, tényleg tudok nevetni, és tényleg boldog vagyok (főleg akkor, ha nincsenek ott vele a Barátnői, meg a Kurvája), és amikor megölelem, az annyira jó érzés.Olyan, mintha minden renbe jönne arra a pár pillanatra, míg öleljük egymást.És annyira nyugodt, és akkor el tudom felejteni Barnát, meg Szőkét, meg mindenkit, és...

Nem erőlködöm tovább.Nem mond semmit, én meg csak szenvedek miatta. Hagynám a picsába az egészet, de annyi szép pillanatunk volt már, és én hülye meg minden nap bízom abba a kib*szott, k*rva reményben., és annyira, de annyira szeretem!