Egy hete még utálta, és szidta nekem, mint a sz*rt. Ezen a héten már imádja, hozzám meg alig szól napi két szót. De persze én vágjak jó pofát az egészhez, mert ő nem szarkeverő. Vihogjak azon, hogy ő épp milyen okosan tudatta a testvérével, hogy utálja. És a többi. Mert -természetesen- a kétszínű én vagyok. Jó, oké. Asszem ennyi volt ez a barátság. Pedig másfél éve még ő volt a legjobb barátnőm.

(Keletkezett egyik szünetben, magányosan üldögélve az egyik teremben.)