Nem bírom nézni. Nem, nem nem nem nem!! Nem megy!!!!!!!!!!! Próbáltam magam átvágni,hogy nem gondolok rá annyit, és stb(persze ez csak önbecsapás volt-ahogy a magyrtanárom mondaná). Ma délután jól éreztem magam. SZ-el voltam (na jó, meg azzal a csajjal, akiről vele kapcsolatban írtam), de annyira jó volt! És itt a történet vége. Annyira jó volt. Isten meg (akiben mellesleh nem hiszek), megérezte, hogy jó...volt.

Tudom, hogy az a lány (próbálok uralkodni magamon, és nem leírni azt, hogy valójában minek gondolom), aki megkapja, eléri és szereti, és Barna viszontszereti őt, nem szép. (nem, ez így nem igaz. de igaz, vagy.., fogalmam sincs.)Elég szép ahhoz, hogy szebb legyen, mint én(és lássuk be, ez nem nehéz), és elég szép ahhoz, hogy Ő gyönyörűnek lássa.

Nem bírom tovább nézni a szerelmüket. A képeket, amiket a csaj felrak. Mégsem bírom ki, hogy ne nézzem meg, mert nem tudnék élni nélkülük. És fogalmam sincs, hogy ez a nyomorult érzés miért van. Talán, mert beleillik az életembe. Egy nyomorult életben furcsa lenne egy normális és szép érzés.

Végem, de nagyon. Szeretnék odaállni elé, és meg akarom csókolni. Ott, az iskola közepén, 300ember előtt. Meg akarom ölelni, és azt akarom, hogy a karjaiban tartson.Aztán el akarom neki mondani az érzéseimet. Bocsánatot kérni azért, hogy azért, hogy azt érzek iránta, amit. Hogy aztán azt mondja, hogy semmi baj. És emelt fővel ki akarok bújni az öleléséből, azt mondani neki, hogy ne aggódjon, többé nem lesz ilyen. Látni akarom a szemében azt, hogy nem érti. Aztán elmenni valahova, keresni egy nagykést, és.............meghalni.

Érte. Mert kibaszott, kurva életebe, Ő sose lesz az enyém, és ezt már nem vagyok képes elviselni.