A mai napom rémizgi volt. Az első meg a hatodik órám elmaradt, a másodikon meg negyediken helyettesítés volt, az ötödik meg az osztály magaviselete, meg a tantárgy miatt amúgy sem ér semmit, szóval…(végülis, mondhatjuk azt, hogy meg volt rendesen tartva… ). A harmadik volt az egyetlen, ami meg volt tartva. Fél kilencre mentem be, a csini fekete Converese táskámban két füzettel, egy könyvvel, a Stabiloimmal,meg az elmaradhatatlan rózsaszín tollammal. Megjött Rita, ölelés, szia, mizu, nemvoltálfenttegnap-defentvoltam, ésatöbbi.Úúúúúgy szereteeeeem*-* Aztán láttam Barnát, de csak alig, aztán jött SZ, és szünet végén megkaptam az egyik osztálytársnőmtől, hogy nekem milyen barátnőm van....Hát, nem tehetek róla, na. Mi csak hoztuk a megszokott formánkat. Aztán már jöttem is haza és leültem a gép elé, már fáj a nyakam.
Tegnap nekiálltam egészségesen étkezni, vacsira pizzát ettem, ma eddig egy negyed kekszet,egy krémtúrót, egy joghurtot(ami Micimackós dobozban volt), meg egy Kinder tejszeletet. Érzem is, farkaséhes vagyok.Napuff. A fogyókúra nekem eddig sosem jött be.
Jövő héten elvileg Barnaelfelejtős hetet tartok, úgy néz ki, nem lesz itt, mert megy valahova, valamit csinálni(én tudom, hova és miért, de nem mondom el...). Remélem, elég lesz az egy hét, meg a szünet, (ami kitudja mettől-meddig tart), arra, hogy elfelejtsem. Annyira jó lenne már, annak ellenére, hogy ma is olvadoztam, amikor láttam, bár se a pulcsija, se a gatyája nem tetszett, csak a haja meg az arca, meg a mozgása, és basszameg. Rita lerjzolt minket, együtt éneken, szerintem jó lett a rajz, bár a bőrünk sárga lett,(stabiloval készült a kép), és nem is nagyon hasonlítunk magunkra, de rajtam rózsaszín felső van, ami nagyon tetszik, Rajta meg egy olyasmi pulcsi, amit mi Ritával UFOsnak hívunk. (Hogy miért, azt csak mi tudjuk, mert egy nem is kicsit vicces és érdekes éjszaka volt az, amin kitaláltuk. Hiányoznak a olyan éjszakák. És hiányzik az az este is, melynek jelképévé vált a :"-Vágod, hogy miről van szó? -Nem".) A rajzot lehet, de nem hiszem, hogy viszont fogjátok látni itt, mert bár hiába mondja Rita, hogy nem lehet felismerni senkit rajta, azért én mégiscsak félek egy picit.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.