...és még nincs vége a napnak. Nem tudom, mi vár ma még rám. A reggelem jól indult, Gvel végig beszélgettünk, mire beértünk a suliba, már majdnem sírtam a nevetéstől. Aztán láttam Barnát (igen, mégsem ment el oda, ahova hittem, hogy megy).Ez egy picit meglepett, kezdtem már beleélni magam abba, hogy nem látom vagy 2 hétig. Aztán az első három óra gond nélkül el is ment. Tök sokat beszélgettem Gvel, meg Cvel, (és tudom, hogy nemrég még C irritált, de ma valahogy jól éreztem vele magam.) Harmadik óra után odabújtam Ritához, mire odajött az egyik osztálytársam, és a képembe vágta, hogy barátságtalan vagyok, és zárkózott. Na, ezen aztán jól felhúztam magam. Rita próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült neki. Kérdem én, ki ő, hogy közölje velem: barátságtalan vagyok? ...mert ha még Rita mondaná, akkor elfogadnám/elfogadtam volna, mert ő ismer, tudja, hogy mit miért teszek, ésatöbbi. De az a kis ... . Jó, valószínűleg tudja, hogy van egy "nagy szerelmem", de akkor is. Nem ismer. Tudja, hogy ki vagyok, hiszen azért 2 éve egy osztályba járunk, és régebben is évfolyamtársak voltunk, viszonylag gyakran volt olyan, hogy egy-egy versenyen is találkoztunk.(Kb. 2évvel ezelőttig rendszeresen jártam olvasó/ versmondó/ helyesírási/szövegértési versenyekre. Aztán tavaly kaptunk egy ritkasz*r magyartanárt-igaz, még akkor is jártam, főként nyelvtanversenyekre, de már feleannyit se, mint régebben-. Idénre elment tavalyi tanárunk, cserébe kaptunk egy közel ugyanolyan szintűt-ebben az évbe eddig 1szövegértési versenyen voltam, kb5helyett...)

Aztán elment még 2óra, „kellemes” hangulatban, aztán nagyszünetben, jaaaaaaaaaaj :DDD A kiscsaj (aki ugye közölte velem, hogy barátságtalan vagyok), odajött hozzánk, és elkezdett nyávogni. Én fogtam magam, és bevonultam a női mosdóba. Kb. 1perc múlva jött Rita, kimentünk. Leültünk, nem messze a csajtól, én meg elkezdtem (megint) dohogni, mire Rita közölte, hogy nézzek már körül. Néztem rá(valószínűleg tök értetlen fejjel),mire közölte, hogy „kanapé”. Odanéztem, és ki ült ott? Na ki? Barna<3 Kaptam egy kisebb röhögőgörcsöt , mert hát én, aki mindig észreveszem,… nagyon ki lehettem(vagyok is) borulva…nem vettem észre, hogy ott ül az orrom előtt! Én, aki még akkor is megismerem, ha csak az árnyékát/cipőét látom…Én, aki még akkor is észreveszem, ha az épület másik felében van. Na, szóval erről ennyit, mire kinevettem volna magam, jött SZ. Elkezdett húzni a mosdó felé, mire én közöltem vele, hogy „Ittmaradsz!” Először nem igazán értette, aztán megmutattam neki szememmel, hogy miért. Mivel nagyon nem tudtunk elmenni az osztályomtól, nem nagyon tudtunk beszélni-n em szeretem előttük intézni az SZ-el való beszélgetéseimet. Rita nem zavar, ő tudja, hogy kattant vagyok agyilag, de a többi….szóval, SZ közölte, hogy hát le is ülhetnénk, (tényleg leülhettünk volna-közrefoghattuk volna Barnát*-*-a három kis „alkotóelemből” álló kanapé középső részén ült[RITA, HA OLVASOD :NEM ÚGY ÜLT, ÉS NEM AZON A KÖZÉPEN, AMIRE TE GONDOLSZ….]), de hát nem ültünk le. Bár, ha úgy is ült volna, hogy SZ-el egymás mellé tudunk ülni…valószínűleg a drágám(SZ), úgy helyezkedett volna, hogy én szorosan mellé kerüljek, ami háát…lehet, hogy jó lett volna.
Najó, ennyit a máról. Hazajöttem, veszekedtem anyuval.PONT. Megyek, és tanulok.PONT. (talán.)
Összességében azért egész tűrhető kis nap volt……
Ja igen. Két héttel ezelőtti buliról még mindig nincsenek képeim.ááááááá…