Tudtam, hogy nem kellene kimennem vacsizni.......egész délután kb. hozzám sem szólt a család....gondoltam, majd most. Hát nem. Illetve de. Pontosabban: apám-anyám napok óta mindent elsóz. Most rákérdeztem arra, hogy csak nem szerelmesek? Erre apám közli, hogy de, azok,baj? Mondtam neki, hogy nem, mert én is az vagyok. Erre a pofámba vágja, hogy úgy nem sok értelme van, ha a srác nem tud róla. Erre mondtam neki, hogy nagyon vicces, mire röhögve közölte, hogy pedig igazat mondott.

Miért jó neki, hogy ezzel baszogat? Ha mesélek nekik Róla, rögtön: "és beszéltél már vele? köszöntél neki?köszönt?" Tudtam én, hogy nem szabad semmit elmondani a családomnak. De a bizalom, meg az, hogy anyám azért mégiscsak az anyám, és néha tud jófej is lenni, és akkor belőlem is előjönnek a problémák.......... Elegem van abból, hogy a családom!!!! az, aki állandóan visszaél a bizalmammal. Nem érzik, hogy nekem mennyire fáj az, amikor ezt csinálják? ...hogy lehetnek ennyire szadisták???? Nem hiszem, hogy belehalnának abba, ha csak egy napig is boldog lennék...de szerintük így van, és ezzel már a f...om tele