Amikor kilépek az ajtón, üvöltözést hagyok a hátam mögött. Amikor belépek, az üvöltözés üdvözöl. És egészen 11ig az üvöltözés vesz körül. Ma kicsit kisiklott. Csend volt, amikor hazaértem, kerek kb 30percig. De, már pótolják is be...a szokottnál is 5x bunkóbbak. De persze nekem semmin sem szabad kiakadnom, mert azért is én vagyok a hibás, hogy élek. És persze megszólalni se merjek, csak akkor, ha egy ötösről akarok beszámolni.(újabban már azért is kivannak...).Vagy egy rosszabb jegyről, amit nem szabad eltitkolnom, viszont ha megmondom is akkora lecseszést kapok, mintha később derülne ki.(mondjuk mostanában talán kicsit megértőbbek a 4esekkel szemben...).Időközben még azt is megkapom, hogy anyunak nem tetszik, hogy mit írok ide, de a miértre már nem válaszol. Már bánom, hogy megmutattam neki...

Mindenki üvölt, és mindjárt bőgök. Igen, mifelénk ezt hívják családi, idillikus estének.