Megint megszólalatam. Elmondtam valamit, amit nem kellett volna. Miért nem tudom befogni a számat? Délután utánanéztem egy-két dolognak, és egészen eddig megvolt a jövőképem. Kitaláltam, melyik egyetem melyik szakára akarok menni, és hogy mit akarok egyetem után. Anyunak már délután elmondtam. Nem is ebben érzem a hibámat. Most(konkrétan 3 perce, amikor még vacsiztam), elmondtam apámnak. Ő persze rögtön jött azzal, hogy ahhoz milyen tárgyból kell jónak lennem, hogy az a szak milyen drága, és mit csináljak most, hogy kiderítsem, hogy szeretni fogom-e, mert én még semmit nem tudok róla. Köszönöm. Rohadt jól esik, amikor ezt csinálja-és újabban egyre gyakrabban csinálja...volt az a bizonyos szerdai eset, amikor a szerelmi életembe okoskodott vele...ma a jövőképemet kellett összetörnie.

Nos, eldöntöttem: érettségi után elmegyek kurvának, és egy híd alatt fogok lakni. Ezt a képet talán nem tudja összetörni. Ja, de, mégis. Túl kövér vagyok ahhoz, hogy a testemből éljek.....