Na, ez az, ami az én álmomból sosem lesz. Merthogy sz*rból nem lehet várat emelni.

Egyébként jó a kedvem.Vagy nem. A napjaimban nincs semmi rendszer, rutin, és semmi. Egyszerűen ülök itthon, nézegetem Barna képeit, üvölt a fülemben a zene/gépezek. És ez már WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Az első pár napnyi semmittevés édes, de ez mostmár kurva unalmas. És nem nagyon van kivel, hova menjek. Ritát nem tudom rángatni, és ez a városban sétálgatunk dolog nekem most uncsi. Egy olyan város kell, ami televan boltokkal és helyes pasikkal. (Húú, de ellennénk Ritával...)

Muszály kezdenem magammal valamit, mert itthon megőrülök. Csak ez a város ne lenne ilyen unalmas:l Lelkileg olyan "magasan mély"ponton vagyok, aminek hát...nem tesz jót ez a "csak-a-négy-fal-és-a-család " dolog. És Barnás elhatározásomnak sem.....

Ezenfelül pedig ruhatárat akarok újítani. Már tudom, mik azok a darabok, amiket nagyon akarok.Legalábbis azt hittem, hogy tudom, de most a NewYorker, meg a Tally Weijl oldalát nézegetve..bakker.Annyi minden tetszik. Persze, a legtöbb cucchoz alak kéne.Vékony comb,meg nem-has. És, ha az meglenne, már csak a pénz hiányzik. Uuuh.

Nem fog nekem jót tenni, ha a Barna-mániámból ruha-mániám lesz.

(nem tudom, miért ez a bejegyzés címe...semmi köze hozzá.namindegy)