..kurva szar. Az előző bejegyzésemet olvasva sírva röhögök magamon.

Hogy is képzelhetem, Hogy a nyáron olyan kapcsolataim lesznek, amelyek révén a közelébe kerülhetek? HOGY A PICSÁBA KÉPZELHETEM, HOGY BELŐLEM LESZ VALAKI? A kurva életbe...egy senki vagyok. A nyári programom az öcséim után rohangálás, mosogatás, takarítás. Meg egy hét a családdal Horvátban.Haleluja!-.- Hát kurvafasza. Nem vagyok más, mint a zacskóban maradt lisztszemecske, aki hatalmas, gyönyörű torta akar lenni. De nem lesz(ek) az, hiába képzelem be magamnak, hogy bármire is vihetem. Igen, vihetem bármire. 15évesen viselkedhetek úgy az öcséimmel, mintha az anyjuk lennék. Lehetek mindig kitűnő az iskolában. De ennél sose több. A valódi álmaimat sosem fogom tudni megvalósítani, hiába vannak olyan pillanataim,(pozitív pillanatoknak hívom őket valamiért) amikor elhiszem, hogy van esélyem az életben. Mert utána jön a családom/utolér a józan eszem, és rájövök, hogy csak egy kis hülye,kövér,ronda,stb SENKI vagyok. És ez az, amibe beledöglök.