Olyan furcsa, de jó, viszont fájdalmas nézni, hogy itt mennyi blogger van jóban a 'társakkal'. Ma 'kérésre' megnéztem egy blogot...és ahogy itt olvasgatok, elfog a féltékenység, és a szomorúság.Egyszer régen, még egy másabb-egy másik életemben én is írtam hosszabb, kifejtős dolgokat. Olyanokat, amik nem a nyávogásról, a hisztiről, a balf*szságomról szóló 5-1000 szavas dolgok voltak. Hiányzik az az életem? Nem tudom. Viszont lehet, hogy képes lennék megint úgy írni. Tudom, hogy azzal a 'stílussal' annyi a problémám, hogy azt végig kell gondolni, és rendesen megírni. Márpedig az én gondolataim-na, azok igazán sokat cikáznak. De én ezt a cikázást meg fogom szüntetni....igenis elkezdek én is normálisan írni. És nyitottabb leszek, meg barátságosabb. Türelmesebb. Talán kevésbé maximalista. És, talán vörös. Igazán kellene már szólni anyának, hogy akkor felhívja-e a fodrászt, hogy beszéljen vele, hajfestés ügyben.......