...vagy hívd, ahogy akarod, ne mondd, hogy neked nincs egy célod/álmod/vágyad sem. Mert akkor pofánröhöglek.Vagy féltékenykedem, hogy hogy lehet olyan 'fucking perfect' az életed, hogy nincs semmi, amit kívánnál.

Az én listám élén az áll, hogy találkozzak Ritával.....szörnyen hiányzik már a csaj.

Ja, mellesleg úgy konkrét listám még nincs...csak céltalanul a nagyvilágban kóborló vágyaim, amik összegyűjtésére mostanában elég nagy késztetést érzek, mert nagy szükségem van arra, hogy megfogjam őket, és pipálgathassak. "Ezt már elértem;ez sikerült; MEGCSINÁLTAM!!, ügyes vagyok." Tudod, amikor megdícséred magad, az olyan jó érzés.Legalábbis a nagyok és okosok ezt mondják, én nem nagyon szoktam dícsérgetni magam, és azt hiszem, hogy ez a sikerélményeim miatt-vagyis a sikerélményeim hiánya miatt van. És sikerélményeim talán azért nem voltak, mert sosem tudtam, mi számít annak. Persze, meg szoktak dícsérni itthon, csodás kis Minimet is egyfajta elismerésként kaptam, meg a fényképezőmet; de ezek iskolai dolgok, nem az életemről szólnak, nem arról, hogy mit értem már el az életben.

Szóval, most elvonulok, rácsücsülök a csodás kis ülőlabdámra (az egy olyan bazinagy labda, ami állítólag segít a helyes testartást felvenni, és nem engedi, hogy begörnyedj), elkapom az összes vakon keringő vágyamat, és papírra vetem őket.