Ha tudnék normálisan írni, és nem érezném azt, hogy a jobb kezem lerohad a fájdalomtól, írnám azt, hogy lelkileg megint 2hónapos mosott kakinak érzem magam. Most tudom is mitől, de azt nem tudom lepötyögni egy-bal-kézzel. Igazán jól esne egy pár év(tized)nyi csend és nyugalom, meg egy kiadós sírás és "lelki nagytakarítás". De holnap este már talán jobb lesz. Búcsúztatjuk az egyik osztálytársamat, aztán gólyaavató(imádom, hogy nem vagyok gólya...:D), és karaoke-party...Csak itthon lenne már normális légkör...
"Miért van az úgy, hogy sehogy sincs,hogy a legdrágább az a kincs,
Ami nem is lesz, soha nem is volt,
Az a mosoly nem nekem szólt..."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.