wishlist.bakancslista...
...vagy hívd, ahogy akarod, ne mondd, hogy neked nincs egy célod/álmod/vágyad sem. Mert akkor pofánröhöglek.Vagy féltékenykedem, hogy hogy lehet olyan 'fucking perfect' az életed, hogy nincs semmi, amit kívánnál.
Az én listám élén az áll, hogy találkozzak Ritával.....szörnyen hiányzik már a csaj.
Ja, mellesleg úgy konkrét listám még nincs...csak céltalanul a nagyvilágban kóborló vágyaim, amik összegyűjtésére mostanában elég nagy késztetést érzek, mert nagy szükségem van arra, hogy megfogjam őket, és pipálgathassak. "Ezt már elértem;ez sikerült; MEGCSINÁLTAM!!, ügyes vagyok." Tudod, amikor megdícséred magad, az olyan jó érzés.Legalábbis a nagyok és okosok ezt mondják, én nem nagyon szoktam dícsérgetni magam, és azt hiszem, hogy ez a sikerélményeim miatt-vagyis a sikerélményeim hiánya miatt van. És sikerélményeim talán azért nem voltak, mert sosem tudtam, mi számít annak. Persze, meg szoktak dícsérni itthon, csodás kis Minimet is egyfajta elismerésként kaptam, meg a fényképezőmet; de ezek iskolai dolgok, nem az életemről szólnak, nem arról, hogy mit értem már el az életben.
Szóval, most elvonulok, rácsücsülök a csodás kis ülőlabdámra (az egy olyan bazinagy labda, ami állítólag segít a helyes testartást felvenni, és nem engedi, hogy begörnyedj), elkapom az összes vakon keringő vágyamat, és papírra vetem őket.
Fogyókúra ON, szerencsés előjellel
Tegnap elkezdtem, könnyebb is vagyok már...lássuk csak, mennyivel is? De most komolyan. Mennyit nyomhat egy -kis túlzással-negyed kislábujj? Kell nekem 1eurós boltba járni..sőt, egyáltalán kimozdulni itthonról....
Szóval, épp nagyban megyek ki az 1eurós boltból,és eléggé gondolkozom. Persze, hogy nem veszem észre a kiálló szélű vas lábtörlőt, és a felálló-khm-részét elviszem a kislábujjammal(éljen a szandál!)-vagy inkább a szélével viszem le a kislábujjam. Nem kezdett el vérezni, nehogy azt higyje valaki! Mindegy, egyedül vagyok, esernyő nuku, és sietnem kell haza, szóval megyek tovább a húsboltba.Félúton, -miközben épp figyelmetlenségemért szidom magam-megtalálom a lehető legnagyobb pocsolyát. Aztán még egyet. Végre megvan a húsbolt, persze az, amiért mentem, nincs. A lábujjam egyre jobban fáj és vérzik. Oké, akkor SPAR. A pocsolyákat kikerülve, összeszorított foggal lépcsőzve, de végre ott vagyok. Kosár nincs, a kocsi 100assal működik, nálam van egy 20as, meg egy 500as, a sorban 50en, a pénzváltás kilőve.... Irány vissza az 1eurós. A lábujjam kib*szottul fáj. Pénztáros csaj rámnéz, hogy "segíthetek valamiben?". Ebben a pillanatban persze meglátom a kassza fölött bazinagy betűkkel: "Pénzváltás nincs!!!"...de azért próbáljuk meg. Hatalmas kiskutyaszemekkel próbálok a csajra nézni, miközben mondom neki, hogy pénzt kéne váltani. Vagy nagyon hatásos voltam, vagy nem találkozott még a háta mögött álló táblával, de felváltotta. Kifelé csúnyán nézek a vasra. Kezd fájni az egész lábam, rálépni alig tudok. Jó, SPAR, bevásárlókocsi, majd arra támaszkodok. Persze előtte még majdnem ráhúzom az egyébként is fájós-vérzős lábujjamra. Végigbicegek a boltban, valószínűleg senki nem néz hülyének. Fizetek, GO haza. A lábam fáj, de már nem vérzik-talán. Mire hazaérek, nem tudom eldönteni, hogy a lábam fáj-e jobban, vagy a lábujjam. Mondom anyunak, kiröhög. Lemosom a sebet, ragtapasz. Kisöcsém (aki ez a sztori előtt már kinyírt egyszer, miközben altattam) vigyorral az arcán veszi célba a cumiüvegével a lábamat. Mielőtt hozzávágja, sikerül róla lebeszélnem....A délután további részét szerencsémre sikerült túlélni seb nélkül. Szóval, kevesebb-és könnyebb vagyok egy kis darab kislábujjal. Olvasgatom a keddi napom "írott emlékeit", és jesszus, röhögök. Fogalmam sincs, mi volt velem, de nagyon kész voltam, abban biztos vagyok. G-vel is mit össze nem hülyéskedtünk! Ja, igen, meghívott egy közeli kis település falunapjára, szóval úgy néz ki, 10-re megvan a programom-és akkor már mindjárt 11-re is, amikor lagziba megyünk.(Csak éljem túl magamat addig!). Persze(?!), van egy kis árnyoldala is annak, hogy G-vel kb egy hete megint "sokat" beszélünk, Ritának volt egy olyan kérdése, amiből úgy tűnt picit, hogy féltékeny, de megnyugtatásként lecsesztem...Ő csak ne legyen féltékeny-a szívem legbiztosabb helye az övé.Időközben eszembe jutott, hogy már kedden írtam is G-nek, hogy lehet, az jön ki rajtam, hogy egy hónapja nincs kivel baromkodjak..Ja. Több, mint egy hónapja találkoztunk utoljára Ritával, azóta én csak a családommal vagyok.Haleluja! Hiányzik is Rita, de nagyon....szerencsére már elkezdtük megkommunikálni a találkát. Elég sok mindent kell átbeszélnünk.Egyébként meg tudom érteni, hogy nem nézi jó szemmel azt, hogy most hirtelen megint ilyen jóban vagyunk, nekem is érdekes, de én annyira még nem gondoltam bele, és kezdem is megszokni, hogy a mi barátságunk Gvel ilyen. 2hétig együtt, 2hétig külön. Néha, még az a 2hét is sok, pláne, amikor előveszi a teljesen naiv énjét....... Hmm, és hűű.Azt hiszem, kezdenek rám nőként tekinteni...Apu nyaralás alatt is "Jaaj, te lány" helyett azt mondta, hogy "Jaaj, te nő", most meg le lettem hölgyezve. Ez olyan jó érzés....Ja, azt hiszem eldöntöttem, milyen hajszínem lesz. Jelenlegi hangulat szerint az első kép győzött.Ja, meg a rendrakás a szobában, jövő héttől meg elvileg tényleg diéta, végre.Rámfér már.....
Szóval, épp nagyban megyek ki az 1eurós boltból,és eléggé gondolkozom. Persze, hogy nem veszem észre a kiálló szélű vas lábtörlőt, és a felálló-khm-részét elviszem a kislábujjammal(éljen a szandál!)-vagy inkább a szélével viszem le a kislábujjam. Nem kezdett el vérezni, nehogy azt higyje valaki! Mindegy, egyedül vagyok, esernyő nuku, és sietnem kell haza, szóval megyek tovább a húsboltba.Félúton, -miközben épp figyelmetlenségemért szidom magam-megtalálom a lehető legnagyobb pocsolyát. Aztán még egyet. Végre megvan a húsbolt, persze az, amiért mentem, nincs. A lábujjam egyre jobban fáj és vérzik. Oké, akkor SPAR. A pocsolyákat kikerülve, összeszorított foggal lépcsőzve, de végre ott vagyok. Kosár nincs, a kocsi 100assal működik, nálam van egy 20as, meg egy 500as, a sorban 50en, a pénzváltás kilőve.... Irány vissza az 1eurós. A lábujjam kib*szottul fáj. Pénztáros csaj rámnéz, hogy "segíthetek valamiben?". Ebben a pillanatban persze meglátom a kassza fölött bazinagy betűkkel: "Pénzváltás nincs!!!"...de azért próbáljuk meg. Hatalmas kiskutyaszemekkel próbálok a csajra nézni, miközben mondom neki, hogy pénzt kéne váltani. Vagy nagyon hatásos voltam, vagy nem találkozott még a háta mögött álló táblával, de felváltotta. Kifelé csúnyán nézek a vasra. Kezd fájni az egész lábam, rálépni alig tudok. Jó, SPAR, bevásárlókocsi, majd arra támaszkodok. Persze előtte még majdnem ráhúzom az egyébként is fájós-vérzős lábujjamra. Végigbicegek a boltban, valószínűleg senki nem néz hülyének. Fizetek, GO haza. A lábam fáj, de már nem vérzik-talán. Mire hazaérek, nem tudom eldönteni, hogy a lábam fáj-e jobban, vagy a lábujjam. Mondom anyunak, kiröhög. Lemosom a sebet, ragtapasz. Kisöcsém (aki ez a sztori előtt már kinyírt egyszer, miközben altattam) vigyorral az arcán veszi célba a cumiüvegével a lábamat. Mielőtt hozzávágja, sikerül róla lebeszélnem....A délután további részét szerencsémre sikerült túlélni seb nélkül. Szóval, kevesebb-és könnyebb vagyok egy kis darab kislábujjal. Olvasgatom a keddi napom "írott emlékeit", és jesszus, röhögök. Fogalmam sincs, mi volt velem, de nagyon kész voltam, abban biztos vagyok. G-vel is mit össze nem hülyéskedtünk! Ja, igen, meghívott egy közeli kis település falunapjára, szóval úgy néz ki, 10-re megvan a programom-és akkor már mindjárt 11-re is, amikor lagziba megyünk.(Csak éljem túl magamat addig!). Persze(?!), van egy kis árnyoldala is annak, hogy G-vel kb egy hete megint "sokat" beszélünk, Ritának volt egy olyan kérdése, amiből úgy tűnt picit, hogy féltékeny, de megnyugtatásként lecsesztem...Ő csak ne legyen féltékeny-a szívem legbiztosabb helye az övé.Időközben eszembe jutott, hogy már kedden írtam is G-nek, hogy lehet, az jön ki rajtam, hogy egy hónapja nincs kivel baromkodjak..Ja. Több, mint egy hónapja találkoztunk utoljára Ritával, azóta én csak a családommal vagyok.Haleluja! Hiányzik is Rita, de nagyon....szerencsére már elkezdtük megkommunikálni a találkát. Elég sok mindent kell átbeszélnünk.Egyébként meg tudom érteni, hogy nem nézi jó szemmel azt, hogy most hirtelen megint ilyen jóban vagyunk, nekem is érdekes, de én annyira még nem gondoltam bele, és kezdem is megszokni, hogy a mi barátságunk Gvel ilyen. 2hétig együtt, 2hétig külön. Néha, még az a 2hét is sok, pláne, amikor előveszi a teljesen naiv énjét....... Hmm, és hűű.Azt hiszem, kezdenek rám nőként tekinteni...Apu nyaralás alatt is "Jaaj, te lány" helyett azt mondta, hogy "Jaaj, te nő", most meg le lettem hölgyezve. Ez olyan jó érzés....Ja, azt hiszem eldöntöttem, milyen hajszínem lesz. Jelenlegi hangulat szerint az első kép győzött.Ja, meg a rendrakás a szobában, jövő héttől meg elvileg tényleg diéta, végre.Rámfér már.....
Idióta feeling 1.
Tényleg. De mostmár nem csak "fíling", 100%-ban idiótának érzem magam. Reggel óta hol csak vigyorgok, hol fuldoklom a visszafolytott nevetéstől, sőt, olyan is van, amikor már sírok a nevetéstől. Anyu is hülyének néz már, azt hiszem, az előbb ugyanis nagy értelmesen elmagyaráztam neki, hogy épp azon röhögök, hogy 'nem tudom min meg azon, hogy Barna meg lett jelölve egy képen'. És már írni sem tudok.......azt hiszem, a mai állapotomról majd később készítek valami irományt, mert most végem. Kész, belehaltam a visszafolytott nevetésbe.
Haj-para, azaz egy kis közvéleménykutatás
Igen, értelmes téma, de hát na. Beszéltem anyuval, és úgy néz ki, jövő héten, ha kapott pénzt, hívja a fodrászt. Jó lenne saját pénzből gazdálkodni...de ami igazán van, az az évi 20.000 ft, amit a keresztapámtól kapok, általában decemberben, egy csoki kíséretében, miközben 'boldog minden'-t kíván. Tudom, az a pénz is soknak számít a mai világban, de mostmár eléggé elfogyott, annak ellenére, hogy alig költöttem belőle...Tényleg, hova is tűnt az a pénz?! Kétszer voltam műkörmösnél, az 2000/alkalom, Ritának ajándék az 1x2000, az 6000....mondjuk igen, elment 8000, amikor anyuval vásárolni voltunk, de azt elvileg meg is fogja adni:D ...gyakorlatilag meg nagyon ürölnék annak, hogyha bejön ez a hajfestéses dolog, azt finanszírozná nekem.
Igazából attól (is) félek. Még sosem volt festve a hajam, egyszer (talán 2-3éve) fújta be narancssárga spray-vel az egyik volt osztálytársam tesója pár tincsemet. Nem is igazából attól parázok, hogy nem fog jól állni, hanem inkább attól, hogy nem úgy fogok kinézni, mint elképzeltem-és ez elég valószínű. Ahhoz 10cm-el kevesebbnek, és minimum 10 kilóval könnyebbnek kellene lennem. De hát na. Kezdem elfogadni, hogy ez az egy testem, és életem van, és ebből kell kihoznom a maximumot.És hát akkor a "hajszínkavalkád": (nem mondom, hogy nincs két egyforma árnyalat közte, de ezek tetszenek) Kinek, melyik tetszik a legjobban? (bőrszínre egy kicsit talán világosabb vagyok, mint a 3.képen a csaj, nincsenek szeplőim, és sötétbarna a szemem:) )
UI.: az új sablonért ezer köszönet Grace.-nek!!
Igazából attól (is) félek. Még sosem volt festve a hajam, egyszer (talán 2-3éve) fújta be narancssárga spray-vel az egyik volt osztálytársam tesója pár tincsemet. Nem is igazából attól parázok, hogy nem fog jól állni, hanem inkább attól, hogy nem úgy fogok kinézni, mint elképzeltem-és ez elég valószínű. Ahhoz 10cm-el kevesebbnek, és minimum 10 kilóval könnyebbnek kellene lennem. De hát na. Kezdem elfogadni, hogy ez az egy testem, és életem van, és ebből kell kihoznom a maximumot.És hát akkor a "hajszínkavalkád": (nem mondom, hogy nincs két egyforma árnyalat közte, de ezek tetszenek) Kinek, melyik tetszik a legjobban? (bőrszínre egy kicsit talán világosabb vagyok, mint a 3.képen a csaj, nincsenek szeplőim, és sötétbarna a szemem:) )
UI.: az új sablonért ezer köszönet Grace.-nek!!
hm
Olyan furcsa, de jó, viszont fájdalmas nézni, hogy itt mennyi blogger van jóban a 'társakkal'. Ma 'kérésre' megnéztem egy blogot...és ahogy itt olvasgatok, elfog a féltékenység, és a szomorúság.Egyszer régen, még egy másabb-egy másik életemben én is írtam hosszabb, kifejtős dolgokat. Olyanokat, amik nem a nyávogásról, a hisztiről, a balf*szságomról szóló 5-1000 szavas dolgok voltak. Hiányzik az az életem? Nem tudom. Viszont lehet, hogy képes lennék megint úgy írni. Tudom, hogy azzal a 'stílussal' annyi a problémám, hogy azt végig kell gondolni, és rendesen megírni. Márpedig az én gondolataim-na, azok igazán sokat cikáznak. De én ezt a cikázást meg fogom szüntetni....igenis elkezdek én is normálisan írni. És nyitottabb leszek, meg barátságosabb. Türelmesebb. Talán kevésbé maximalista. És, talán vörös. Igazán kellene már szólni anyának, hogy akkor felhívja-e a fodrászt, hogy beszéljen vele, hajfestés ügyben.......
Aaaaaaaaaaa...megint van blogom, és írni is tudok...hihetetlenül jó érzés.