Egy hete még azon agyaltam, hogy melyik rövidnadrágomat vegyem fel ma. Egy városi rendezvényre megyek, segítőnek, az érettségihez kell a 60óra közmunka, neki kell állni. Na, hát ma már azon agyalok, hogy a bőrkabátomat vegyem-e fel, vagy a télit, csizmát-e, vagy ne csizmát. Az eső kb 10perce állt el, egyébként úgy 5-6óra óta zuhogott. Hideg van, szürke az ég, és már a takaró alatt fáztam. Egyébként valahol az isten háta mögött leszünk, Ritával, meg még két sráccal az osztályból, ki tudja meddig. Tökjóó! Ja, mondtam már, hogy Barnára szinte alig gondolok? Nem keresem a szememmel(na jó, de igen, néha); jót tett, hogy felrakták az osztályukat a másodikra, így ritkábban látom(sőt, szinte alig), az érzéseim meg 90-95%ban megszűntek. Már-már majdnem happy van, de valami mindig közbejön. Család, Rita, G vagy valami bármi. Most épp az időjárás; a nap után meg a fel/megfázás, megérzéseim szerint. Hangulatjavítóként most csinálok magamnak 1-2szendvicset, aztán bevágódok a forró zuhany alá...Utána meg ki, a hideg, szürke, borongós világba. Nem szeretem az őszt, nagyon nem, főleg akkor amikor ilyen ronda. Miért nem tud sütni a nap? A levelek szépen lehullanak, vörösen-sárgán és barnán, és nem fonnyadt, zöld trutyiként másznak le a fáról.
Akkor, talán álljunk neki a napnak(ráadásul megfűszereztük egy kis izomlázzal is-éljen az új tesitanár, aki hát, jófej, szóval bírom, de a csütörtöki délutáni másfél órás röpitől olyan izomláz van a karjaimban, hogy az mesés. A combomat már nem érzem, az két hete fáj az izomláztól). Szóval, puszi mindenkinek, szurkoljatok, hogy ne fagyjak meg....:D