Az a fajta lány vagyok, aki szerelmes lesz olyan srácokba, akiket alig ismer. Akinek szerelmes dalok hallgatása közben az Ő arca jelenik meg. Aki figyeli bármerre is megy. Az a fajta lány, aki nem jut könnyen túl a dolgokon. Aki magát marcangolja amikor valaki nem szereti viszont. Aki álomba sírja magát, mert nem érzi magát elég jónak.De ugyanakkor én az a fajta lány is vagyok, aki erős. Aki kisírja igaz a szemeit, de megtiltja magának, hogy másnap reggel újra hulljanak. Aki rock dalt hallgat és teli torokból énekli, mert ehhez van kedve. Az vagyok, aki soha nem lesz más, csak is önmaga. Én ilyen fajta lány vagyok.

A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.

- Neked csak az számít, hogy Én. Én. Én. Tudod mit? Most én jövök. Úgyhogy fogd be, és figyelj rám! Undok vagy velem, sértegetsz, és lefitymálod, bármit is teszek, és mindig leszúrsz engem, vagy kiszúrsz velem.
- Tényleg? Hogyha ilyen rossz vagyok hozzád, akkor miért jössz mindig vissza?
- Mert ilyen egy barát, hogy mindig mindent megbocsát.