- de hogyan? Pláne, ha semmi lehetőség nincs a környékeden arra, hogy megvalósítsd az álmodat.

Tegnap a fél éjszakát végigbőgtem, már nagyon elegem volt-van még mindig, de ez mellékes. Eldöntöttem, hogy ugratni akarok-és meg fogok tanulni, ha bele is döglök! Csak épp tegnap nem így láttam a dolgokat. A hónapok óta tartó keresgélés eredménytelensége nagyon kikészít, egyszerűen nem hiszem el, hogy most akarok ennyire komolyan valamit az életembe -ami mozgással kapcsolatos-, és képtelen vagyok elérni.  Persze, lehet, hogy népszerűbb és elterjedtebb sportot kellene választanom a lovaglás helyett, de nem fogok. Addig küzdök, amíg a) találok valakit, aki megtanít b)belepusztulok a keresgélésbe.  Anya egyik barátnője elvileg ismer valakit, akivel MAJD egyszer beszélni fog; csak épp én nem 18-20-90 éves koromban akarom elkezdni, hanem most (pláne, hogy nemhogy 90 évig, 50-ig sem akarok élni). A legrosszabb érzés az egészben talán az, hogy senki nem hiszi el, hogy ezt akarom csinálni-kivéve SZ-t, ő azt mondta, segít keresni. Tegnap, mikor Rita megszólalásai miatt bőgtem (konkrétan közölte, hogy vegyek kutyát, és lovaglás helyett vigyem azt szépségversenyre), bejött anyu a szobámba, és amikor megmondtam neki, mi miatt sírok, közölte, hogy jó, ő most megy tévézni. Na, fantasztikus érzés volt-nagyon sokat segít abban, hogy megvalósítsam az álmomat. Thank u<3  Tudja, hogy nagyon szeretném ezt csinálni, (csak épp nem hiszi el/nem akarja, hogy csináljam/fájna neki, hogy elérem, és sikerélményem lesz/ pénzt kellene adnia rá(m), és erre majdhogynem képtelen-nem azért, mert nincs, hanem azért, mert nem akar, de a miért kérdésre, a "mert" a válasza.). Bár, végülis már megkérdezte a barátnőjét, hogy ismer-e valakit, az ő részéről ennyi már sok is. 

Nem megy, már megint sírok. Utálom ezt az érzést. Annyira szeretném ezt csinálni, de képtelen vagyok rá, mert ennek a "nagy városnak" a közelében még egy kib***ott, k***a, megfizetehető hely sincs.

Érdekes, amikor 7 évesen sírtam, hogy nem akarok elköltözni a nagyszüleimtől, a faluból, mindenki azt mondta, hogy itt sok lehetőségem van. Érdekes, még semmit nem sikerült megvalósítanom, elérnem, mert különös módon pont az nincs, amit szeretnék.

Pedig ez "nagy város, itt sok lehetőség van." A hülye, meg a gáz meg stb én vagyok, mert szeretem a lovakat. Ez nyilvánvalóan az én hibám.