Az életkedvem továbbra is mínusz irányban üti a végtelent, de már legalább nem bőgök, ha a ló/lovaglás szót hallom, vagy csak szimplán arra gondolok, hogy mennyire is szeretném én azt csinálni. Tegnap viszont sírtam egy jó a Verdákon (igen, nálam szánalmasabb kevés van, de na, olyan szép rész, amikor Villám kitolja a pályáról az összetört öreg kék versenyautót:D) Most a 102 kiskutya végén érzékenyültem el, de hol van a tanulás? Jönnie kellene lassan, és a fogyókúrát is újra kell kezdeni, mert a hétvégén elúszott a dolog. Viszont találtam egy olcsóbb lovardát, ami tőlünk 30 km-re van. Igaz, az többi mint a 7, de árban mégiscsak (jóval) kevesebb mint a 4000. Szóval már csak anyáékkal kellene megbeszélni, mert velük péntek óta azon veszekszem, hogy miből és mikor és hol (és miért) akarok lovagolni. Megvárom, hogy egy kicsit jobb legyen a hangulat itthon, aztán benyomom ezt a heti-kétheti egy lovaglást, az még talán nem is lenne olyan húzós messzebb. Persze, előbb rendbe kellene jönnöm rendesen, mert jelenleg nem nagyon van testrészem, ami nem fáj, és fogyni sem ártana, meg visszahozni egy picit az állóképességemből. Ja, addig is gobelinezni fogok, olyan 7,5-8 éve elkezdtem egy egyszerű, fehér macskát, és még nem végeztem vele, de megtaláltam, és anya azt mondta, vesz hozzá fonalat, és befejezhetem.

Igen, most talán pozitívabb vagyok, mint az elmúlt napokban, ez lehet annak köszönhető, hogy elég érdekes álmaim tértek vissza éjszaka, vagy épp annak, hogy 20 képpel gazdagodtam Mester♥-ről, vagy eseteleg ennek a messzebbi helynek. Mindenesetre ezt a pozitívságot most arra használom fel, hogy megtanulok 2-3 oldalnyi német szót meg ilyenek, utána meg előveszem az egyik kedvenc könyvemet, és lazulós-olvasós estét tartok.