Off, off, off. Semmi sem motivál, nem érdekel semmi. Elegem van, életkedvem nincs. Két hete majdnem minden nap dolgozatot írtam, és a jövő hét sem lesz jobb. A héten egy olyan nap volt, amikorra nem vol megbeszélve témazáró. Ma két dolgozat, tegnap egy nehéz témazáró, tegnap előtt dettó, hétfőn dettó. Igaz, hogy tavaly még csak "kis nyolcadikosok" voltunk, de a belsővizsga vizsgadrukkja kutya füle, meg farka volt ehhez képest, pedig akkor 4 nap alatt kellett megtanulnom 30 tételt. Igaz, akkor még napközben tanultam, most már csak éjszaka megy, mert teljes csend kell a tanuláshoz. Így adódik az a helyzet, hogy 2 hete olyan napi 4 órát alszok. Normál esetben, stressz nélkül is mosott kaki lennék, hát még így, hogy nincs óra, amikor valami miatt nem idegeskedek... Szerencsére olyanok a jegyeim, hogy ezek a dolgozatok már nem nagyon tudnak változtatni rajtuk, kivéve ha nagyon rosszul sikerülnek; de azért folyamatosan tanulnom kell, hiába nem változtat a jegyemen az egyes, azért mégis egyes, meg kettes, sőt még a hármas is kiborít. Viszont már képtelen vagyok tanulni, a kisujjamon jönnek ki az "iskola, tanulás, könyv, tankönyv, füzet" szavak, meg még sok minden más is. Naponta körülbelül százszor kell emlékeztetnem magam arra, hogy május vége van, és 2hét van vissza, de ez az utolsó 1 hónap húzósabb, mint az egész év összesen. 

Nem motivál az, hogy nyár van/lesz, hogy kevesebb mint egy hónap múlva megyek Görögbe a barátnőimmel, már Galiba sem izgat, persze szeretem még mindig, nagyon, tegnap ittam is vele- ő a Balatonparton alkoholt, én meg itthon kakaót, de az élmény az megvolt azért.

 valami ilyesmire lenne szükségem most, azt hiszem.

Csak én, meg a csend, és a nyugalom. És szabadság.