Ha van szó, ami az elmúlt pár hetemet jellemzi, akkor az az, hogy elveszett. Legszívesebben mást sem csináltam volna azon kívül, hogy azt üvöltöm: elvesztem. (persze ezt nem tettem) Hogy igazából mi volt a baj, még mindig nem tudom. (ő,ő,ő,és őőőőő.......). De a szombati buli valahogy megváltoztatott, hétfőn úgy keltem fel, hogy nem kell!nem szeretem, és ennyi. És így van, visszatértem. Nyílik a világ, vannak helyes fiúk (nem is egy, csak eddig valahogy nem vettem őket észre). Végre van kedvem felkelni, mosolyogni, tanulni, és egyáltalán, csak úgy élni.

"Nem számít, mit gondol rólad a világ: állj be a fénybe, és élvezd a ragyogást."

/A. J. Christian/