Hihetetlen, hogy mindig eltalálja, hogy tudja, mire van épp szükségem.
A gödörből úgy tűnik kimásztam...már csak az érzések vannak. Nem szabad ezt éreznem 13 iránt. Ő nem az, akinek gondoltam, de a szombat este még mindig bennem van. Nem tudok szabadulni tőle- az érzéstől....a mosolyától, az illatától, a szemeitől. TŐLE.
Pedig kell, mert ez amin most járok nem egy létező és járható út. Ezt már megint álomvilág, amiben nem élhetek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.