2014. április 19. 22:28 - solya297

Csalódott dal

Tegnap buli, délelőtt kiderült, jön 13 is, hatalmas boldogság.Sütés, készülődés, elázás, készülődés indulás

Iszogatás, nevetés, kocsma, parti.

Nyomulós srác, aki nagyon hasonlít múltra, nem rossz de kihagyom, 13 hol vagy? Megjön a társasága,ő sehol. 13, HOL VAGY??? megjön 13, hatalmas mosoly és boldogság. Kár, hogy nem az van itt, aki tudja, hogy segíthetne nekem. 13,13,13................nagyon mosolyog, nagyon boldog vagyok, iszik egy lány poharából,mosolyog, kevésbé vagyok boldog, átmegyünk a nagyterembe, ki a kertbe, idegesítő is ott van, leül mellém, fűzi a barátnőmet, idegesítő menj innen!, jön H, beszélgetünk, vissza a nagyterembe, hozzáérés 13 hátához, elolvadás, eltűnik. 

Egyik srác mondja a másiknak: "a csíkos pólóst felszedném", haver nem hallja, de én (as. csíkos pólós) háromszor tisztán, jajj, 13 ez miért nem te vagy, hol vagy? és miért simogat az egyik osztálytársam? arrábhúzódás, jön az első nyomulós srác, átölel, lefejtem magamról a kezeit, keresem 13-at, nem találom, de rajta kívül senkit nem akarok. 4-en maradunk, ki a kertbe, cigi, megvan 13!, boldogság, jé, cigi van a kezébe, de biztos csak partycigis, neki fontos a sport, mennyire jó keze van basszus,  bemegyünk, 13 el mellettünk, visszafogottabb a mosolya, de egyedül van, ez tetszik. majdnem elszólom magam, szerencsére terelődik a téma, kisterem, tánc, éneklés. 

Egyszercsak megjön Dagi, hihetelen, hogy nemrég még tetszett, de jóban van a srácokkal, marad, mellettem áll, táncolok, nem érdekel, 13 most miért nem jössz be a kisterembe? Dagi elmegy, jön egy másik haver (Fül), beáll a körbe táncolni, elmegy, megyünk mi is, nagyterem, vissza a kisterembe, 13 sehol, pedig figyelem, nagyon, de eltűnt, és még csak meg sem ismert, kezdek szomorú lenni, de jön Dagi meg Fül, táncolunk, reménykedek, ha most megjelenne tuti idejönne, Dagival és Füllel nagyon jóban van, de nem jön, én nem megyek úgy haza, hogy nem történt semmi, aztán észreveszem, hogy Dagi stíröl, a francba, de ez is jobb mint a semmi, ránézek, egy pillanatra összenézünk, elfordulok, elfordul, mintha nem tetszett volna neki, hogy nem néztem tovább a szemeibe. Fül megfog úgy, hogy az osztálytársam elé kerüljek, 5 másodperc reakcióidő kell, nekem 13 kell baszki, ez a srác egy haver, osztálytárs, nem csinálunk ilyet. Fül bocsánatot kér, röhög, megjön Vörös, keres valakit, de nem értjük kit, 3 óra van, menni kell, jönnek értünk, faszomat, hogy nem igaz basszus, ittvolt, közel volt, de nem történt semmi. Csalódott vagyok, és még a buli sem volt igazán nagyon jó.

Hazaérek, üzenet LBnek, pörgök de szarul vagyok, majdnem sírok, letargia.

Felkelés, húsvét, zene, családi ebéd, álmosság, letargia. LB nem ír vissza, pedig valakivel beszélnem kell. És még ő van kiakadva. 

Letargia, álmosság, hiszti, letargia, csalódottság, öröm, hiszen legalább láttam, és az a mosoly, istenem, miért vagyok ilyen balfasz? és ha héten csak egy napom van

letargia, letargia, letargia, most hogy legyek pozitív?

Szólj hozzá!
2014. április 15. 15:02 - solya297

erő

"Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!"

Bár lenne aki rám kiabálna.  Ez butaság. Van, aki erőt ad. Mert néha nem attól kapjuk a segítséget, akitől (el)várnánk, hogy segítsen és támogasson minket. 13+H, ti adtok nekem most erőt. Nem tudjátok, mennyit jelent, hogy vagytok

Szólj hozzá!
2014. április 14. 17:37 - solya297

Hello

Új sablon, új blog, új rendszer, új minden. De a gondolatok, a gondok és a vélemények a régiek. 

Sokszor gondoltam régebben is arra, hogy új blogot kellene nyitni, de mindig sajnáltam a sok régi bejegyzést, és az azok által keltett érzéseket. És íme, a régóta húzódó probléma megoldódott. Költöznöm "kellett". 

Ideje hát tényleg egy új fejezetet kezdenem-nem csak a blogolásban, hanem az életemben is. Igaz, hogy az elmúlt néhány hónapban rengeteget változtam, máshogy látom a világot, és sikerült talpra állnom egy mély gödörből, valamint elkezdtem tenni az álmaimért. Azonban soha nem zártam le tisztességesen az elmúlt éveket, soha nem mondtam, hogy akkor most van itt a vége. Eddig.  Most itt az ideje annak, hogy búcsút mondjak a múltnak. Így hát új célokat tűzök ki magam elé, új vágyaim vannak, új ember lettem. Van valaki, aki segített ebben, még ha egyenlőre csak közvetetten is. Van valaki, aki miatt felálltam, és aki miatt most azt teszem, amit teszek, és ahogy teszek. Van, aki boldoggá tesz. Végre-végre-végre, boldog vagyok. 

"Nem kél benned olyan vágy benned, melyhez nem kelne erő is benned valóra váltani." (R. Bach)

Ezzel az idézettel köszöntöm az új fejezetet, az új blogot, az új,boldog életet.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása