Minden reggel, amikor úgynevezett "új napra" ébredek, kedvem lenne újra lehunyni a szemem és nem fölkelni az ágyból. De muszáj. /Paulo Coelho/
Kitartok, mert ki kell tartanom. De vajon tényleg képes leszek rá? Nem tudom. Nem szabad(na) belecsúsznom ebbe a gödörbe, de nem látok kiutat belőle. Nem látok lehetőséget arra, hogy ezt elkerüljem.
Gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek!
Téged, azt a lányt....az önelégült kis mosolyát. Nem bírom, nem akarom bírni.Gyűlöllek mert szeretlek. Gyűlöllek, mert utállak.Gyűlöllek, mert te jelentesz mindent. Gyűlöllek, mert semmi vagy. Gyűlöllek, mert itt vagy. Gyűlöllek, mert elmész.Gyűlöllek, mert vagy. Gyűlölnélek, ha nem lennél.Mily vad a gyűlölet - s a szerelem!
Vad szerelem! Szerelmes gyűlölet!
Ó, semmiből fogantatott valóság!
Ó, terhes semmi! Ó, komor bohóság!
Ó, szépségek förtelmes káosza!
Ólmos pehely, fagyos láng, tiszta füst,
Virrasztó álom, sorvasztó öröm:
Ilyen szerelmem! - s épp ezt gyűlölöm! /William Shakespeare/
neked semmi vagyok. egy senki.talán egy lány, akin jól szórakozol.
de nekem TE vagy minden.