"...És lehet, hogy most kiszakad a szíved a helyéről, de tudod csak most kell átvészelned. Csak ma. Csak holnap. Csak azután. Idővel elfelejted. Idővel jobb lesz, és majd eljön a nap, amikor megérted, hogy miért nem a nem. Hogy jobbat érdemeltél tőle, de nem hittél benne, mert akkor úgy gondoltad ő a legjobb. De tudod az élet mindig mindent jobban tud. És ha egyszer majd visszahozza a múltad, bizony megmutatja, hogy ő tényleg jól döntött és irányította a szálakat, te meg döbbenten bámulhatsz magad elé, mert tényleg.. ha akkor mosolygott volna így rád, te lettél volna a legboldogabb a világon, de ma már nem elég. Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj." Oravecz Nóra

"...Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád. Vavyan Fable

 

Még egy mosoly, ami felkavar, még egy érzés, amiről már rég azt hitted, hogy nem létezik, hogy senki sem tudja kihozni belőled, de neki sikerül. Aztán meg van, hogy csak jön és megy. Mosolyog, és eltűnik, megölel és ennyi, te meg ott maradsz már megint egyedül, kiábrándultan a hitből, hogy egyszer majd marad, hogy egyszer majd tovább tart. Oravecz Nóra

Minden kérdésére választ kapott, minden félelme lecsillapult, minden kétsége megszűnt. Amit ekkor érzett, nem egyszerű szenvedély volt, hanem horzsoló gyengédség, és olyan erős szerelem, hogy belül beleremegett. Hazatért. Ide tartozott, és végre idetalált. Vele... otthon volt. Lisa Jane Smith

most már tényleg be kell ezt fejeznem.

13, hogy is mondjam, (mióta van) olyan volt nekem, mint egy utolsó lehetőség. Igazából ő volt a reményem- a boldogságra, a szerelemre. Az utolsó reményem.

De mi van akkor, ha az utolsó reményed egy paraszt?!

Nem tűnt annak. Nem tűnt ilyennek...nem tűnt olyannak, amilyen. Persze Tündér mondta, hogy pofátlan, de részben nem hittem neki, részben ez túllépi a pofátlanságot, nem is kicsit.

És, hogy mi történt? Hát, nézzük szépen sorjában az elmúlt 24 órát:

Szombat reggel, instagram, haverom képe, ma party lesz, szülinapoznak, esélyes, hogy 13 is itt lesz.

Szombat este fél8 körül kiderül, 13 tényleg jön ma

Szombat este, 9, Tündérrel sétálunk alapozni, 13 megy házibuliba, látjuk

Szombat este, fél 12, megjön 13, én a józansághoz már nem vagyok túl közel

Szombat este, 12, indulás partyzni lányokkal. A disco felé Tündér beavatja Szöszit (osztyálytársnőm, mostmár lehet, barát is??!) a 13-sztorimba, ennek kezdetben nem túlságosan örültem, de nincs mit tenni. Bízok Tündérben, ő bízik Szösziben, nem lesz baj.

Vasárnap, kb 1 körül kimegyünk cigizni, 13 is ott van, Tündér hülyéskedik vele, Szöszi elejt pár furcsa mondatot, átfut az agyamon az, hogy fogalmam sincs, kinek higyjek. Mindenki mindenkiről mindent mond, de kinek van igaza???? Ezt sosem fogom megtudni.

Vasárnap, még mindig kb 1 óra, még mindig kint vagyunk, odakeveredek 13 mellé, és igen!, végre...Tündér bemutat minket egymásnak, madarat lehetne velem fogatni. Bemennek a kisterembe, nem sokkal később Szöszivel megyünk mi is. 13 háttal áll nekem, de megfordul, és RÁM mosolyog. Visszagondolva, csoda, hogy nem úgy kellett felmosnia Szöszinek.

Rohangálunk fel-le, aztán egyszercsak bekeveredünk Szöszivel megint a kisterembe....Szöszinek addigra már szereintem elege lett magatehetetlen olvadozásomból, szóval (bár időt nem tudok) elkezdtünk táncolni, aztán egyszercsak...13131313131313131313131313131313.

Hatalmas boldogságom azonban nem tartott sokáig. Megyünk ki, 13+kk, eléggé egymásba vannak merülve. Próbálok nem összetörni, akkor és ott Szöszi jobban kiakadt mint én, komolyan azt hittem, hogy minimum felpofozza......Összetört minden. Most tényleg vége, vége mindennek, én soha többet ebben a rohadt városban egy hímre sem nézek rá.

....és az a legrosszabb, hogy képtelen vagyok sírni, pedig érzem, hogy kellene. De ahányszor megjelenik a gombóc a torkomban, vagy lecsukom a szemem, érzem az illatát, előjönnek  az érzések, a szeme, az arca, minden.

Össze kell kaparnom magam. Felkészülök az általam elképzelhető legrosszabbra, -ami azért általában 3-szor rosszabb a tényleges legrosszabb eshetőségnél- így talán a holnapot túlélem. Ma belemerülök a földrajz és a töri rejtelmeibe, este meg jól kisírom magam lelkisegélynek. A héten meg újra elkezdek edzeni, és akkor talán sikerül kimásznom ebből a gödörből is.

Igen, te! Mindig te vagy az első, te vagy akit szeretnek, akivel beszélnek.....már-már belehalnál abba, ha ez nem így lenne ugye LB? Elegem van tudod?????? Van egy Reményem, tudod, hogy mit jelent nekem és miért is jelenti azt amit..de el kell venned ugye? Én meg majd hallgathatom, hogy jóban vagytok, aminek örülnöm kellene. Hát hogy örüljek neki? ÉN akarok jóban lenni vele! Rá van szükségem, NEM arra, hogy TE jóban legyél vele!! De mindig csak te és te és te és te........hát tudod mit ebből elegem van. Nem igaz, hogy nekem nem lehet valakim, aki csak az enyém. Nem igaz, hogy te mindig ott vagy, és intézkedsz és beleszólsz, és elveszel...aztán úgy állítod be, mintha nekem jó lenne amit csinálsz. Pedig nem az!!!!! Enyhén önző vagy, kedves LB. Sőt.... de ezt most nem fogom annyiban hagyni. Remény az enyém, nem a tiéd...ha belehalok is, megkapom amit akarok. 

Nem, nem Remény kell, hanem 13. De gondolkozz már. Legjobb haverok. Remény az utolsó reményem. De te még ezt is elveszed tőlem. Hát perpill eléggé gyűlöllek kedvesem.

"Nincsen reménytelen helyzet, csak reményvesztett ember van. Ez pedig nagyon nagy különbség! Amikor valamelyikünk eljut oda, hogy ez a helyzet most reménytelen, az élet reménytelen, ez a kapcsolat reménytelen, azt kellene inkább mondani: álljunk csak meg, olyan hogy reménytelen, nincs! Reményvesztettség van. Én most reményvesztett vagyok, és az a kérdés, hogy mit is kezdjek ezzel. Így rögtön valamekkora szabadsághoz jutok, míg ha átélem, hogy a helyzet reménytelen, akkor minden cselekvőkészségem alábbhagy. Mert azt tudnunk kell, hogy nagyon sajátos módon a reményvesztett pillanatokban is van még lépés. Nem is egy. Nem is kettő." Pál Ferenc

Szombat. Este party, nem a szokásos bandával, de nem baj. Diszkó. Tánc, nevetés, reménykedés 13-ban. 13 helyett azonban múlt jött velem szembe.Miért csinálja ezt velem? Miért pont most kellett buliznia?? Hiszti, hiszti, hiszti. Jager, majdnem sírás, mégsem múltak el az érzések. Hiszti, hiszti, hiszti. Rámnéz. Látom rajta, hogy tudja, fáj hogy itt van. Belenézek a szemébe, látom, hogy élvezi, hogy bánthat. Szadista állat vagy, de szeretlekszeretlekszeretlek.  

Úgy látszik, becsaphatom magamat, de az alkohol nem csak az igaz szavakat, de az igaz érzéseket is előcsalogatja az emberekből.

Vasárnap. 3 óra alvás. Letargia, sírás, negatív előjelű életkedv. Hiszti,hiszti.

Hétfő. Álmosság, ajándék csoki és kulcstartó és gumicukor (köszi Csajok!). Szünet, menjünk ki. Ijesztő helyzet, LB közli, ez most neki és Manónak is rossz. LÁNYOK MI VAN???!! Válasz: 13 van valakivel. Az a valaki meg 13 egyik barátjával van, hivatalosan. 13 és haverja meg tudnak egymásról. Agy off, bár addig sem volt bekapcsolva. Elme, érzések, racionalitás, minden off. Marad az űr, nem jut el az agyamig a bizarr infó. Nem tudok sírni. Pedig kellene, nagyon.

Mit érzek most? És ki iránt???? Nem tudok semmit, nem tudok sírni, nem tudok többet mondani róla. 

Kell egy idézet ami kifejezi mit érzek. De hogyan keressek rá? Fájdalom, harag, csalódottság önmagamban, letargia, reménytelenség, reményvesztettség, egyedüllét, szomorúság, szerelem, boldogtalanság, önbecsapás, hazugság önmagamnak?