Boldog nyuszit mindenkinek!!

Azt a r***dt, k*rva, kib*szott, mocskos életbe. (tudnám még igen erősen cifrázni.) Mi a f*sz az, hogy az 5éves öcsém parancsolgat nekem????????????????? Hagyjon már békén a család...éjszaka azt álmodtam, hogy elmentem Győrbe tanulni. Jó is lenne....az jó messze van*_________________*

A tegnapi ígéretemet nem tartottam be, pedig egészen addig, míg egyedül nem maradtam, nagyon jól éreztem magam. Tényleg. Órák előtt odajött hozzám SZ, és bocsánatot kért azért, hogy tegnap olyan volt velem, amilyen.(Tudniillik, tegnap írtam neki egy üzit, hogy legyen szíves megmondani, mi baja van velem). Aztán odajött első óra után is, -kb fél perccel azután, hogy Ritának elmondtam a tegnap magamnak tett ígéretemet, amin Rita lefagyott. Szóval odajött, elmondta még párszor, hogy sajnálja, és felfedezte „Tapsi Hapsi utódját”. Nevettünk, és elkezdtem bízni abban, hogy ma el fog csattanni egy „bizonyos csók”. Persze ezt Ritám rögtön meg is kérdőjelezte, és felvilágosított, hogy úgy sem fogom megtenni. Annyira bíztam mgamban… Aztán kicsengetés után Rita hazament én meg -mondhatni jobb híján- elmentem G-vel és C-vel boltba. Utólag belegondolva ezt nem bántam meg. Annyit nevettünk. Jó volt egy kicsit elfelejteni mindent. Előjött az a bizonyos csajok egymás között hangulat, C-vel félretettük a sértegetést, flegmázást, és a többit, és egy kis idő erejéig megint az a szinte állandóan nevető hármas lettünk, mint ami…fogalmam sincs mikor voltunk utoljára. Utána jött két óra tömény kornyikálás, ami még mindig egy picit ebben a hármunkat körülölelő barátias légkörben zajlott.

~Az, aki mindenféle ok nélkül megtud nevettetni, az úgy megtud bántani, hogy észre sem veszi.~ írtam üzit SZnek. azt mondta semmi baja velem, pont akart írni. fentvan, fentvagyok.nemír.jóoké. valószínűleg tényleg szeret.

SZ szeret. Sikerült róla ismételten meggyőződnöm. Sz*rik rám nagy ívben, azt sem veszi észre, ha elfordulok tőle. Fasza. Végülis, tegnap tényleg egész jó volt. Ideje, hogy megint sz*r legyen. (fél11körül, suliban)

Most, itthon: ugyan az az érzés, mint akkor. Hiányzik az a nyugalom, és egyensúly, amit akkor szoktam "kapni", amikor hozzábújok. Hiányzik az, hogy felkiáltson, hogy "ASSZONYKÁM!!" . Hiányzik a pozitivitása. A lelki ereje. Csábít a borotvapenge, és nincs aki lebeszéljen róla. Mindig Ő szokta mondani, hogy ne tegyem meg, hogy nem éri meg, és hogy agyoncsap, ha megteszem.Hogy gondoljak a jó pillanatokra. (Persze, Rita sem nézi jó szemmel azt, hogy ilyen vagyok.) Tudom, hogy mit mondana, ha tudná, hogy mit tervezgetek. De az nem ugyan az. Nem mondja/írja, és reggel nem fog odajönni, hogy lehülyézzen, amiért ráijesztettem. Nem fog odajönni, hogy megöleljen.Hogy hozzábújhassak. Hogy a becsengetés utáni pillanatokban adhassak neki egy puszit, amit aztán ő viszonoz. Hogy mosolyogva menjek be órára. És...fogalmam sincs, hogy fogom túlálni nélküle. Már most ki vagyok. Bár, a legrosszabb talán még mindig az, hogy fogalmam sincs, hogy mi történt. Hogy én mondtam-e valamit, vagy valaki bekevert-e, vagy hogy szimplán csak ilyen kedve van-e. És.....iszonyatosan félek, hogy ennek a barátságnak vége lesz. Ő az egyik legjobb barátnőm. Rita után ő az, akinek a legtöbb dolgot mondom el. Szükségem van rá.Tudom, hogy túlságosan ragaszkodom hozzá. Úgy érzem, képtelen vagyok elengedni. Pedig meg kell, hogy tegyem, bármennyire nem is akarom. Képtelen vagyok nélküle élni. Egy nap nem ölelt meg, és nem beszélt velem, és haldoklom. Ha a holnapot túlélem, esküszöm, hogy beleugrok Barna nyakába. (...és Rita nem fogja engdeni aztm hogy meghaljak. Túl könnyelmű ígéreteket teszek.) Rita<3

...legalábbis mára. Bocsánat, de nagyon szükségesnek érzem azt, hogy ezt most megosszam. Pár napja (29-én), írtam azt, hogy Barnának nem áll (szerintem) olyan jól az egyik nadrágja, mert..... Na, ezt ma megcáfolom. A nadrág színe még mindig nem jó, de amire panaszkodtam, rájöttem, hogy hülyeség. Ma tettem mindenkire, és végigstíröltem a gyereket, és ahw*______________________________*

Na, jóéjt

Na, kb így szoktam megrendezni a nagy tanulásaimat Csak nálam ottvan még az is, hogy "-ezt majd lemásolom valakiről"

...és még nincs vége a napnak. Nem tudom, mi vár ma még rám. A reggelem jól indult, Gvel végig beszélgettünk, mire beértünk a suliba, már majdnem sírtam a nevetéstől. Aztán láttam Barnát (igen, mégsem ment el oda, ahova hittem, hogy megy).Ez egy picit meglepett, kezdtem már beleélni magam abba, hogy nem látom vagy 2 hétig. Aztán az első három óra gond nélkül el is ment. Tök sokat beszélgettem Gvel, meg Cvel, (és tudom, hogy nemrég még C irritált, de ma valahogy jól éreztem vele magam.) Harmadik óra után odabújtam Ritához, mire odajött az egyik osztálytársam, és a képembe vágta, hogy barátságtalan vagyok, és zárkózott. Na, ezen aztán jól felhúztam magam. Rita próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült neki. Kérdem én, ki ő, hogy közölje velem: barátságtalan vagyok? ...mert ha még Rita mondaná, akkor elfogadnám/elfogadtam volna, mert ő ismer, tudja, hogy mit miért teszek, ésatöbbi. De az a kis ... . Jó, valószínűleg tudja, hogy van egy "nagy szerelmem", de akkor is. Nem ismer. Tudja, hogy ki vagyok, hiszen azért 2 éve egy osztályba járunk, és régebben is évfolyamtársak voltunk, viszonylag gyakran volt olyan, hogy egy-egy versenyen is találkoztunk.(Kb. 2évvel ezelőttig rendszeresen jártam olvasó/ versmondó/ helyesírási/szövegértési versenyekre. Aztán tavaly kaptunk egy ritkasz*r magyartanárt-igaz, még akkor is jártam, főként nyelvtanversenyekre, de már feleannyit se, mint régebben-. Idénre elment tavalyi tanárunk, cserébe kaptunk egy közel ugyanolyan szintűt-ebben az évbe eddig 1szövegértési versenyen voltam, kb5helyett...)

Aztán elment még 2óra, „kellemes” hangulatban, aztán nagyszünetben, jaaaaaaaaaaj :DDD A kiscsaj (aki ugye közölte velem, hogy barátságtalan vagyok), odajött hozzánk, és elkezdett nyávogni. Én fogtam magam, és bevonultam a női mosdóba. Kb. 1perc múlva jött Rita, kimentünk. Leültünk, nem messze a csajtól, én meg elkezdtem (megint) dohogni, mire Rita közölte, hogy nézzek már körül. Néztem rá(valószínűleg tök értetlen fejjel),mire közölte, hogy „kanapé”. Odanéztem, és ki ült ott? Na ki? Barna<3 Kaptam egy kisebb röhögőgörcsöt , mert hát én, aki mindig észreveszem,… nagyon ki lehettem(vagyok is) borulva…nem vettem észre, hogy ott ül az orrom előtt! Én, aki még akkor is megismerem, ha csak az árnyékát/cipőét látom…Én, aki még akkor is észreveszem, ha az épület másik felében van. Na, szóval erről ennyit, mire kinevettem volna magam, jött SZ. Elkezdett húzni a mosdó felé, mire én közöltem vele, hogy „Ittmaradsz!” Először nem igazán értette, aztán megmutattam neki szememmel, hogy miért. Mivel nagyon nem tudtunk elmenni az osztályomtól, nem nagyon tudtunk beszélni-n em szeretem előttük intézni az SZ-el való beszélgetéseimet. Rita nem zavar, ő tudja, hogy kattant vagyok agyilag, de a többi….szóval, SZ közölte, hogy hát le is ülhetnénk, (tényleg leülhettünk volna-közrefoghattuk volna Barnát*-*-a három kis „alkotóelemből” álló kanapé középső részén ült[RITA, HA OLVASOD :NEM ÚGY ÜLT, ÉS NEM AZON A KÖZÉPEN, AMIRE TE GONDOLSZ….]), de hát nem ültünk le. Bár, ha úgy is ült volna, hogy SZ-el egymás mellé tudunk ülni…valószínűleg a drágám(SZ), úgy helyezkedett volna, hogy én szorosan mellé kerüljek, ami háát…lehet, hogy jó lett volna.
Najó, ennyit a máról. Hazajöttem, veszekedtem anyuval.PONT. Megyek, és tanulok.PONT. (talán.)
Összességében azért egész tűrhető kis nap volt……
Ja igen. Két héttel ezelőtti buliról még mindig nincsenek képeim.ááááááá…